Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - KILÁTÓ - Barta László: A spanyolországi hungarica-kutatás története / 76–84. o.

jelentése „Spanyolországi tapasztalatok" címmel megjelent a Levéltári Szemlében (1976/1. sz. 39—52. pp.). Ismerteti a már említett 1968. évi útmutató alapján a spanyol levéltári szervezetet, majd a spanyol levéltári terminológiát. Részletes leírást közöl azokról a levéltárakról, amelyeket tájékozódás végett meglátogatott: a madridi Nemzeti Történelmi Levéltárról, az Alcalá de Henares-i Államigazgatási Főlevéltárról (Archivo General de la Administración) — amely tulajdonképpen átmeneti levéltár - - és a Nemzeti Mikrofilmezési és Restaurálási Központról (Centro Nációnál de Microfil és Servicio Nációnál de Restauráción de Libros y Documentos). Három levéltárban kutatott magyar vonatkozású iratokat, de tulajdonképpen négy levéltár hungarica-anyagáról szerzett jó értesüléseket. A madridi Nemzeti Történelmi Levéltárban az államtanácsi fond (Sección de Estado) mutatóját és a 19. század elejének követi levelezését (correspondencia) nézte át. A föltárt hungaricák alapján úgy vélte, hogy ez az anyag nem elsőrendű fontosságú. Nem figyelt föl azonban az 1700. évvel kezdődő államtanácsi jegyzőkönyvekre (consultas), amelyeknek áttanulmányozása valóban fontos. Ugyanitt nézte át a sevillai Indiák Országos Levéltárának (Archivo General de las Indias) leltárát, de az Amerikába utazók nyilvántartásaiból kiadott kötetekben — amelyek az 1509—1559. évekre vonatkoznak — nem talált egyetlen magyar vonatkozású bejegyzést sem. (Ez azért érdekes, mert ennek ellenére később több magyar levéltáros is próbálkozott Sevillában — hasonló eredménnyel.. .) Igen sikeres kutatást folytatott Madridban, a Királyi Történelmi Akadémia Könyvtárában (Biblioteca de la Reál Academia de la História) a Salazar y Castro-gyűjteményben, felhasználva ennek a hatalmas anyagnak az 1940-től folyamatosan megjelenő nyomtatott, 40 kötetes mutatóját (Antonio de Vargas— Zúniga y Montesi de Espinoza—Baltasar Cuartero y Huerta: Indice de la Colección de Don Luis de Salazar y Castro). 172 hungaricát jelölt ki mikrofilmezésre, ezek közül 79 db 1526 előtti vagy éppen Mohács évében keletkezett. Barcelonában, az Aragón Korona Levéltárában a középkori oklevelek között 18 magyar vonatkozású, dinasztikus érdekű iratot talált. Azzal, hogy ismertette a kutatás célszerű módszerét, a jövőbeni vizsgálódásokhoz is segítséget nyújtott. Ismét néhány éves szünet után, 1979-ben Muzsnai Lászlómé, az Országos Levéltár tudományos főmunkatársa ment Spanyolországba. Űticélja kizárólag a tájékozódás volt: hol érdemes hungaricákat kutatni. Egy hónapos kinntartózkodása alatt számos levéltárban megfordult, próbaszerűén kutatott, és általában nagyon használható tanácsokkal szolgált. A madridi Nemzeti Könyvtár kézirattárának katalóguscéduláit ajánlotta a jövőbeni kutatók figyelmébe — de magyar levéltáros ott a mai napig sem járt. Újra felhívta a figyelmet a madridi Nemzeti Történelmi Levéltár államtanácsi fondjára, valamint —• teljesen új lehetőségként •— az Osuna-szekcióra (azóta sem élt vele senki). Pap Gáborné nyomában informálódott a Királyi Történelmi Akadémia Könyvtárában, javaslatai itt 1981-ben és 1983-ban nem hozták meg a várt eredményt. Simancasi tájékozódásának legfőbb eredménye az a névjegyzék, amelyet úti jelentése mellékleteként készített. (Megtalálható a MOL Reprográfiai Osztályán.) Ottani kutatásai inkább ellenőrző és tájékozódó jellegűek voltak. A granadai Királyi Kancelláriai Levéltárban (Archivo de la Reál Chancillería) semmit sem talált. Pap Gáborné intelmei ellenére meglátogatta Sevillában az Indiák Levéltárát, teljesen eredménytelenül. Az ottani székesegyház levéltára is meddőnek bizonyult magyar szempontból, viszont mind a granadai 80