Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A kormány és a katolikus püspöki kar 1950-es egyezményének történetéhez: dokumentumok / 46–72. o.

79 1928-ban 17, 1948-ban 23 férfi szerzetesrend működött; a női rendek száma 25, illetve 44 volt. (A 25 egy 1913-as adat, valószínű 1928-ra ez a szám növekedett.) 80 Rákosi itt is naiv vádakat hangoztat. A szerzetesrendek nagyarányú növekedése része volt a korabeli világegyház, és még inkább a hazai katolicizmus reneszánszának. A korábbi rendek megújulása és újak keletkezése a korabeli társadalom objektív szükségleteiből és lehetőségeiből eredt. 81 1913-ban (a történelmi Magyarországon) a férfi szerzetesrendek taglétszáma 2139, a nőieké 5451 fő volt. Lásd Gergely Jenő: A püspöki kar, Id. mű, 19. old. 82 A 11 000 apáca becslése reálisnak látszik. A világi papok pontos létszáma a sematizmus szerint (1948-ban) 3846 fő volt. 83 Az érvelés arra irányult, hogy igazolja a kialakuló diktatúrát, törvénysértéseket és „éberséget", amit az egyházzal kapcsolatban is érvényesítenek, egy monolit politikai hatalom megteremtésében. 84 Az 1948-as megállapodásokból következő lépése volt ez az anyagi természetű kérdéseknek. 85 Visszautalás ez azokra a sikertelen tárgyalásokra, amelyek a kormány egyes képviselői és Czapik, Bánáss, Papp, továbbá a rendi vezetők között folytak, részben az iskolák államosítása (június) előtt. 86 Valószínű: „egy megegyezés esetén". 87 A püspöki kar 1948. június 7-én elhatározta, Mindszenty pedig június 12-i körlevelében nyilvánosságra hozta, hogy az államosított intézményekből az egyházi személyeknek távozniuk kell, nem vállalhatnak állami alkalmazást. 88 Rákosi itt ismét igyekezett visszafordítani a püspökökre a kialakult helyzet ódiumát, holott azt nem az egyház, hanem az állam idézte fel. 89 Valószínű Dinnyés Lajos volt kisgazdapárti miniszterelnökről van szó, aki 1947. május 31-től 1948. december 10-ig volt miniszterelnök. 90 Az ilyen esetek nem voltak jellemzőek. Rákosi kiszínezett történeteinek igazságtartalmát csak a halott igazolhatta volna, aki a „halálos ágyból" is képes volt kiugrani az ablakon! 91 Itt kitűnik, hogy az apolitikus ápoló- és tanítórendeknek is a politikai ellentétek miatt kellett megszűnni! 92 Nyilván 1948-ban, az iskolák államosításakor. 93 Az új, átfogó megoldási javaslatot a püspöki bizottság — miután újabb konferencián egyeztették — a következő, 2. tárgyalási fordulón, 1950. július 5-én terjesztette elő. 94 Sapieha herceg, Krakkó bíboros érseke. Az ő papja volt a jelenlegi II. János Pál pápa. 95 Rákosi egyfajta „bűnbánat" gyakorlásával kötötte össze a megegyezést, amilyen a protestáns egyházakban is megtörtént. 96 Képzavar. A kardot nem csörgetik, hanem azzal csörtetnek. Bár a későbbiekben Rákosi tagadja, hogy a megegyezés nem a háborús veszély miatt sürgős, itt kitűnik, hogy a közeli háborúra számítva akartak mielőbb a „hátországban" tabula rasa-t csinálni. 97 Függetlenül a tényektől, a világegyház részeit a kialakult szocialista országokban — nem utolsósorban a Kominform állásfoglalásai szerint — az imperialisták ötödik hadoszlopának minősítették, ezért is léptek fel elsősorban ez ellen. 98 Acheson, D. G. amerikai demokrata párti politikus, diplomata. 1949—1953 között az USA külügyminisztere. 99 Mint a 2. tárgyalási nap jegyzőkönyvéből kitűnik, az események a Rákosi által megszabottak szerint alakultak. 100 A pócspetri ún. rendőrgyilkosságról van szó. Az 1948. június 3-i provokáció az egyház reakciósságának és a parasztság konzervativizmusának kipellengérezését célozta. A gyilkossággal vádolt személyt halálra ítélték és kivégezték, a helyi rk. plébánost életfogytig tartó fegyházra ítélték. Újabban lásd Balogh Margit— Knausz Imre: Puskalövés Pócspetriben. Magyar Nemzet, 1989. február 4. A róla szóló dokumentumfilmet Ember Judit rendezte. 101 A pócspetri ügy már bevezetője volt a Mindszenty-pernek. Rákosi előre kitervelt koncepció szerint kívánt leszámolni a „klerikális reakcióval", amit 1948 januárjában jelentett be. 102 A papi békemozgalom megindítását a bevezetőben érintettük. Rákosi úgy tett, mintha az alsópapság „demokratikus mozgalma" kényszerítette volna azt ki, és nem pedig fordítva! 103 Ti. akik kilépnek a rendből, és visszatérnek a világi (civil) státusba. (A köznyelv szerint „kivetkőznek".) 70