Levéltári Szemle, 39. (1989)
Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - DOKUMENTUM - Gergely Jenő: A kormány és a katolikus püspöki kar 1950-es egyezményének történetéhez: dokumentumok / 46–72. o.
104 DÉFOSZ: Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége. 105 Nem sok ilyen ország volt, de pl. akkor még ez volt a helyzet Mexikóban, és jelenleg pl. Albániában. 106 Ez azt jelenti, hogy 1950-ben, a megegyezés keretében került sor a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem teológiai karának leválasztására és egy önálló, a püspöki karnak alárendelt Római Katolikus Hittudományi Akadémia szervezésére. Ugyanez az eljárás érvényesült a többi felekezet esetében is. Lásd 1950:23. sz. tvr. 107 Rákosi tehát részletesen konzultált a lengyel párt vezetőivel, és a konkrét megoldásnak az szolgált példájául. A nagy különbség az volt, hogy ott egy erős, szinte „nemzeti" egyház kényszerült alappozícióit megőrizve kompromisszumra. Nálunk egy meggyengített egyház térdre kényszerítve fogadta el az egyezményt. 108 Lásd a 41-es jegyzetet. Bánáss püspök és Rákosi személyesen is jó kapcsolatban voltak. Az itt előadott történetnek azonban megint csak nem volt „tanúja", a halott püspök nem nyilatkozhatott. Ilyent aligha mondhatott, Rákosinak viszont jó érvként szolgált. 109 Bánáss László püspök 1949. április 19-én hunyt el Budapesten, az Irgalmasok kórházában. 110 Rákosira jellemző tárgyalási stílus volt ez. Konzekvensen visszatért, sulykolva és szuggerálva az alapvető célját, az általános megegyezést, amihez képest a többi járulékos eleme a tárgyalásoknak; ha a püspökök erre nem hajlandók, a hatalom egyoldalúan cselekszik, ami az adminisztratív fenyegetést jelentette. 111 Czapik érsek nyilván csak az országos szervezetű, tartományszintű szerzetesrendeket vette figyelembe. 112 Egyik levél sem szerepel az iratcsomóban. Miután nem képezték konkrétan a tárgyalások anyagát, a VKM-ben eredeti helyükön maradtak. 113 A kétkamarás országgyűlés helyreállítására 1926-ban került sor. Az 1926:XXII. te.-vei szervezett felsőháznak hivatalánál fogva tagja volt valamennyi katolikus érsek és megyéspüspök, a pannonhalmi főapát, a három székesfőkáptalani nagyprépost {esztergomi, kalocsai és egri). A szerzetesrendi főnökök közül a felsőháznak csak a premontrei kanonokrend jászói prépostja és csornai prépostja, a zirci cisztercita apát és a Magyar Kegyes Tanítórend főnöke volt a tagja. (A többi szerzetesrendeké nem. Természetesen kinevezett és választott tagként más katolikus egyházi személyek is tagok lehettek és voltak is.) 114 Ez alatt azt érti, hogy 1939-ben veszprémi püspökként. 1943-ban egri érsekként tett esküt. Ez nemcsak a felsőházi tagsággal állt összefüggésben, hanem azzal is, hogy az ordinariust a javadalomba beiktatták, aminek tulajdonjogi konzekvenciája is volt az állam (kormányzó) iránti eskü tétele. 115 Rákosi valamelyik irattárból előkerestette a Horthy-korszakban kinevezett püspökök esküszövegét és az aláírt példányokat most mint corpus delicti-ket játszotta ki. 116 Tudomásunk szerint ekkor egyetlen katolikus pap sem volt tagja a magyar országgyűlésnek. 117 Czapik 1948-as vatikáni tárgyalási eredményeként a Szentszék késznek mutatkozott egy delegátust küldeni Magyarországra. Erre a volt nunciust, Angelo Rótta c, érseket jelölték, mint aki ismeri a helyzetet. A kormány — az akkori külügyminiszter Rajk László volt, 1948. augusztus 5-től 1949. június 11-ig — a személyt nem kívánatosnak tartotta, de nyilván ekkor már nem volt érdeke a diplomáciai kapcsolatok normalizálása. Az Osservatore Romano a Szentszék hivatalos napilapja (közlönye). Dinnyés Lajos (1901—1961) gazdálkodó, a Független Kisgazdapárt vezető politikusa. 1947. május 31-től 1948. december 11-ig volt miniszterelnök. 118 Czapik érsek a kánonokra utalt. Az egyes püspökök autonómok, felettük csak a Szentszék gyakorol főhatóságot, a püspöki kar nem. Czapik a problémát a következő formulával hidalta át a tárgyalások folyamán: „Sem konkordátum, sem a diplomáciai értelemben vett modus vivendi megkötésére a püspöki kar nem jogosult. Az Egyház és az Állam viszonyának rendezése ugyanis, minthogy ez a fontos dolgok (res maiores) körébe tartozik, az Apostoli Szentszék kizárólagos joga. Ez azonban nem akadályozza azt, hogy az Egyház és Állam között súrlódási felületet képező és mindkét oldalról kifogásokra okot adó helyzet tisztázására megbeszéléseket ne folytassunk, és ezen megbeszéléseken olyan kötelező megállapodásokat ne kössünk, melyeknek összessége az Egyház és az Állam 7 1
