Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - Heindl, Waltraud–Malfer, Stefan: Az osztrák minisztertanács jegyzőkönyvei, 1848–1867: egy kétoldalú vállalkozás / 37–45. o.

III. Az osztrák minisztertanács 1848—1867, a közös minisztertanács 1867—1918 között központi szerepet játszott az egész birodalmat érintő ügyek intézésében, és így a jegyzőkönyvek egy olyan forráscsoportot testesítenek meg, amely kitűnő alapot teremt a rendkívül pozitívan fejlődő kétoldalú tudományos együttműködéshez. Ausztria—Magyarország 1918-ban történt szétválása után mindkét állam általában tudományosan is a saját útját járta. Az Első Osztrák Köztársaság nagy forráskiadványa, az „österreich—Ungarns Aussenpolitik von der Bosnischen Krise 1908 bis zum Kriegsausbruch 1914" (Ausztria—Magyarország külpolitikája az 1908. évi boszniai válságtól az 1914. évi háború kitöréséig) például magyar történészek közreműködése nélkül készült,

20 noha a munka mindkét állam szempontjából lényegi problémákat érintett. Két különböző társadalmi rendszerű állam jelenlegi tudományos együttműködése a közös — nem mindig harmonikus — múltra vonatkozó iratok kiadása terén mindenesetre bizonyítékul szolgál az önértékelés változásáról és a múlttal való szembesülés igényéről mindkét országban. IV. Miután felvázoltuk az osztrák minisztertanácsi jegyzőkönyvek kiadásának elméleti alapjait és feladatait, bizonyára érdeklődésre tarthat számot, hogy a forráskiadvány potenciális használóinak a már közzétett anyag alapján néhány példával szemléltetjük a vállalkozásnak a magyar történetírás konkrét kérdéseihez kapcsolódó hozadékát. Ide kívánkozik azonban még egy megjegyzés. A forráskiadványok készítői különösen nagy súlyt helyeztek és helyeznek arra, hogy biztosítsák a közreadott jegyzőkönyvek mind szélesebb használhatóságát, mindenekelőtt a többszempontú kutathatóság lehetőségét. Miként az imént már hangsúlyoztuk, hogy egy forráskiadvány lényegében a kutatás során többször felhasználható szövegek gyűjteménye, így aligha várható, hogy azt — mint egy önmagában kerek alkotást — egész terjedelmében fogják olvasni. A forráskiadvány használója elsősorban azoknál a részeknél akarja kezdeni az olvasást, amelyek kutatási szempontból az érdeklődési körébe tartoznak. Az ilyen kapcsolódási pontok száma természetesen a kutatói érdeklődéstől függően változhat, ezért a vállalkozás munkatársai arra törekedtek, hogy a forrásszöveget aprólékos, de egyúttal világosan áttekinthető és könnyen használható tudományos apparátus egészítse ki, amelynek segítségével a történész könnyen megtalálja a keresett szöveget. Az első fázisban az egyes kötetek munkatársai által írott tudományos bevezető nyújt eligazítást a kötetben előforduló tartalmilag lényeges, súlyponti problémákról. A bevezető tanulmányban csak nagy témák kerülnek tárgyalásra, s jegyzetek utalnak a vonatkozó jegyzőkönyvekre. így például részletesen foglalkoznak a közigazgatás újjászervezésével a neoabszolutizmus idején vagy az 1861. évi magyar országgyűléssel összefüggő eseményekkel. A második szintet a jegyzőkönyvek és a mellékletek időrendi jegyzéke jelenti az egyes kötetek végén, amely a minisztertanácsi ülések minden napirendjét tartalmazza. Ez a jegyzék különösen akkor használható, ha a szerteágazó tárgykörökről alapos, de gyorsan kivitelezhető módon szeretnénk áttekintést kapni; a néhány oldalon összesűrített időrendi jegyzék gyorsan végigolvasható, s mégis alapos tartalmi tájékoztatást nyújt. A legrészletesebb információt végül a mutató biztosítja, amely a személy-, hely- és tárgymutatót kombináló ún. ke41