Levéltári Szemle, 39. (1989)

Levéltári Szemle, 39. (1989) 2. szám - Lakos János: A levéltári kutatási korlátozások elvei / 3–13. o.

engedély a levéltár javaslata alapján adható ki. Ilyen esetben a kutatónak írásban kötelezettséget kell vállalnia a kutatás során tudomására jutott államtitok megőrzésére, s arra, hogy adatokat csak a korlátozást elrendelő szerv engedélyével hoz nyilvánosságra. — Külföldi kutató kutathat az 1938. január 1. előtt keletkezett iratokban, kivéve a kutatási korlátozás alá vontakat. A korlátozásokat egy 1972-ben kiadott belső utasítás határozta meg: — A korlátozás általában tárgykörökre, néhány esetben irattípusra (pl. anyakönyvek), vagy a szerv (Igazságügyi Minisztérium, népbíróságok) 1944 utáni teljes anyagára szólt, mégpedig a tárgykörök (ügyek) meghatározott időpont után keletkezett irataira, s minden esetben határozatlan időtartamra. A titkos ügykezelés iratain túlmenően 56 tárgykörre terjedt ki a korlátozás: 1 tárgykörnél (állampolgársági és névváltoztatási ügyek) az 1867. január 1., 2-nél (állami anyakönyvek, örökbefogadási iratok) az 1895. október 1., 6-nál az 1919. január 1., 5-nél az 1919. augusztus 1., 11-nél az 1938. január 1. és 31-nél az 1945. január 1. után keletkezett iratokra. — Korlátozásokat a Belügy-, a Külügy-, a Pénzügy-, az Igazságügyi, a Honvédelmi és a Művelődésügyi Minisztérium rendelt el saját és a felügyelete alatt álló (állt) szervek iratanyagára. A művelődési tárca ezeket — a tárgykörök szerinti korlátozás logikájából adódóan — valamennyi szerv irataira kiterjesztette. Az utasítás 1975. évi módosítása lényegében minden korlátozást fenntartott, de: — Az 1919. január 1-jei időhatárt megszüntette, az 1945. január 1-jeit pedig 1944. szeptember 30-ra helyezte vissza. — A külföldiek azóta az 1944. szeptember 30-ig terjedő, korlátozás alá nem vont iratokban kutathatnak. — A hivatásos kutatónak minősülő belföldiek (felsőoktatási intézmények oktatói; tudományos intézmények, kutatóintézetek tudományos dolgozói; akadémiai tudományos fokozattal rendelkezők, aspiránsok és akadémiai disszertáción dolgozók; a felsőfokú oktatási intézmények, továbbá országos vagy megyei szintű államigazgatási és tudományos szerv megbízásából kutató történelemtanárok s más megbízottak, ha a kutatási kérelemhez fenti intézmények, szervek megbízólevelét mellékelik) esetében 19 korlátozás alá vont tárgykör kutatásának engedélyezéséhez nem szükséges az illetékes szerv előzetes hozzájárulása. Az ismertetett korlátozások másfél évtizede vannak hatályban, annak ellenére, hogy mind a kutatók, mind a levéltárosok kezdettől fogva túlzottnak ítélik azokat. A 80-as évek elején felmerült ugyan az enyhítés kérdése, azonban az akkori viszonyok között még nem volt lehetőség a változtatások keresztülvitelére. Napjainkban, a közéleti nyilvánosság, a demokrácia remélt kibontakozása idején, amikor nemzetközi megállapodásokban kötelezettséget vállaltunk a kutatás szabadságának biztosítására, a történettudomány, de az egész társadalom részéről is jogosan fogalmazódik meg az igény, hogy múltunk és közelmúltunk forrásai — hacsak élő államtitkot, gazdasági titkot és személyhez fűződő jogokat nem érintenek — hozzáférhetők legyenek. Szükséges a változtatás, noha hangsúlyozni kell: a jelenlegi szabályok egyes elemei (pl. a 20 éves időhatár, vagy az a tény, hogy kifejezett zárolás nincs, csak külön engedéllyel feloldható korlátozás — alább látni fogjuk — nemzetközi viszonyaiban is a legliberálisabb elvekhez igazodnak. Azonban a más politikai-közéleti viszonyok között meghatározott korlátozási szisztéma ma már több lényeges ponton tarthatatlanná vált. Véleményem szerint a következők miatt: ti