Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - MÉRLEG - Gecsényi Lajos: Glaube und Kirche in der Schwäbischen Türkei des 18. Jahrhunderts. Aufzeichnungen von Michael Winkler in den Pfarrchroniken von Szakadát, Bonyhád und Gödre. München, 1987. / 81–82. o.

Glsube und Kirche in der Sehwábischen Türkéi des 18. Jahrhunderts Aufzeichnungen von Michael Winkler in den Pfarrchroniken von Szakadat, Bonyhád und Gödre. Zusammengestellt, aus dem Lateinischen übersetzt und eingeleitet von Franz Galambos. Studia Hungarica 34. Schriften des Ungarischen Instituts München. Dr. Dr. Rudolf Trofenik Verlag, München 1987. 368 pag. őszintén remélem, hogy Winkler Mihály plébános feljegyzései a XVIII. század második felének dél-dunántúli hétköznapjairól mielőbb eljutnak a magyar történészek, néprajzosok kezeihez. Eljutnak mint feldolgozandó forrás és mint figyelemfelhívó, követésre méltó dokumentumkiadás. Hiszen ezek az évtizedek még korántsem bővelkednek olyan iratokban, amelyek a falvak népéről, a nagy török háború utáni újjátelepítésekről, templomépítésekről vagy éppen az egyház szolgái és a földesurak közötti kapcsolatról és sok-sok más eseményről — egyéni, emberi szemszögből — tudósítanának. Mert igaz, hogy ekkor a falusi plébániákon már nem egy história domust vezettek, de ezekben — ha fenn is maradtak — zömében szűkszavú feljegyzések, iratmásolatok találhatók, felkutatásukra és felhasználásukra pedig mindeddig kevés hazai példa akad. A kötet szellemi létrehozóját, összeállítóját és fordítóját, Galambos Ferencet — miként az előszóban írja — a török alól felszabadult területek, az első német telepesek mindennapjainak megismerése iránti szándék ösztönözte. így kerültek a kezébe, az egyháztörténeti és nyelvtörténeti feldolgozásokból már ismert, Winkler Mihály egykori szakadáti, bonyhádi, illetve gödrei plébános feljegyzései, amelyek válogatásán, közzétételén azután éveken át munkálkodott. A bevezető tanulmány felvázolja Winkler Mihály életútját, szól arról a történelmi korról, amelyben Winkler élt, jellemzi az iratok tartalmát és ismerteti a szövegkiadás alapelveit. Winkler 1729-ben született Kőszegen. Középiskoláit Egerben és Pesten, a teológiát Pécsett végezte. Ott szentelték pappá 1754-ben. Háromévi káplánkodást követően 1757-től a Baranya megyei Gödrén lett plébános, innen került a Tolna megyei Szakadatra (1759—1768), majd két évtizedre Bonyhádra. Élete alkonyán, 1810-ben bekövetkezett haláláig, több mint húsz esztendeig azután ismét a gödrei katolikusokat pásztorolta. A szerény falusi plébános (bár éveken át kerületi esperes és 1782-től tiszteletbeli pécsi kanonok volt) munkássága azonban mindvégig meghaladta a vidéki lelkipásztorkodás kereteit. Űj templomot építtetett Gödrén, Bonyhádon és Bikaion; a régit bővíttette Szakadáton. Szegényházat és kórházat rendezett be Bonyhádon, kezdeményezte, támogatta egy szegényház, ill. kórház, valamint egy latin iskola létesítését Kaposváron. Tanulmányokat írt a zsidó vallásról, a felvilágosodásról (melynek heves ellensége volt), a jozefinizmusról, mentette a vidéken felbukkant régészeti leleteket, és gazdag pénz- és éremgyűjteményét a pesti egyetemnek adományozta. Miközben fáradhatatlanul levelezett, vitatkozott a földesurakkal, egyházi elöljáróival (1800-ban levelet írt VII. Pius pápának), az egyetem professzoraival, végeláthatatlanul rótta a sorokat a plébániák protocoll urnáiba. 81