Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - MÉRLEG - Gecsényi Lajos: Glaube und Kirche in der Schwäbischen Türkei des 18. Jahrhunderts. Aufzeichnungen von Michael Winkler in den Pfarrchroniken von Szakadát, Bonyhád und Gödre. München, 1987. / 81–82. o.

Beszámolt Szakadat és környéke (filiáléi Diósberény, Szárazd, Udvari, Varsád, Kalaznó, Gyönk) újratelepítéséről, az odatelepült lakosság életviszonyairól, a lakosokkal folytatott küzdelmeiről a babonák ellen, leírja a templom építését, az 1763-ban talált régészeti leletet, a csicsói búcsújárást (az ottani „szent forráshoz"), az 1766-os Tolna megyei parasztfelkelést. Bonyhádi évei ugyancsak bővelkedtek eseményekben. A már említett templom-, plébánia- és kórházépítés mellett részletesen ír a hidasi protestánsoknak a türelmi rendeletet követő templomépítéséről, az 1785/1786-os népszámlálás végrehajtásának részleteiről, a Perczel családdal kialakult viszályáról. Több helyütt elszórtan beszámolók olvashatók a keresztelésről, gyermeknevelésről, az esküvőről, temetésről, búcsúkról, a májusfaállítás szokásáról, az iskolákról, a zsidókról, az erőszakos újoncozásról, a templom jövedelmekről vagy éppen lelkésztársairól. Galambos Ferenc a kötet összeállításánál a protocollumokban levő — zömében (konyha) latinsággal, ritkábban németül írt — levelek, feljegyzések tömegéből válogatást készített, amely részben időrendben haladva, részben témánként csoportosítva adja közre szó szerinti német fordításban Winkler latinul fogalmazott gondolatait. A témák felölelik írásainak műfaji (prédikációk, irodalmi hagyatékok, levelek) csoportjait is. A lábjegyzetek, szövegközi jegyzetek minden alkalommal pontosan utalnak a szöveg forráshelyére, eredeti nyelvére. A kiadványt a levéltári források és a szakirodalom jegyzéke, továbbá a névmutató egészíti ki. Miközben a müncheni Magyar Intézet gondozásában megjelent kötetet lapozgatom, újra és újra felmerül bennem a gondolat: vajon mennyire ismerjük mi idehaza Magyarországon azt a nagyszámú kötetet, amelyet éppen a Magyar Intézet vagy a Német Szövetségi Köztársaságban működő duna-német kutatóhelyek (pl. a Südost-Institut) adnak közre. Egyáltalán eljutnak-e ezek a magyar levéltárakba, könyvtárakba, a történelem országos és helyi kutatóihoz, hogy egyetértve, vitatkozva beépüljenek tudományos munkáinkba. A választ illetően nem vagyok túlzottan optimista. Gecsényi Lajos 82