Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - MÉRLEG - Ságvári Ágnes: Tanulmányok Csongrád megye történetéből IX. Szeged, 1985. / 87–89. o.

ték: könyvtárigazgató szóbeli közlése, üzemtörténeti összefoglalás, hangszalagok, képi megjelenítő erejű plakát és tárgyi emlékek csakúgy szerves részei a hagyományőrző kötet apparátusának, mint a célszerűen megválasztott dolgozatok a tanárképző főiskola, a JATE közleményeiből, a párt oktatási igazgatóságának évkönyveiből vagy céltudatosan kijelölt szak- és bölcsészdoktori dolgozatok. Tóth Ilona és Kanyó Ferenc által válogatott bibliográfiában feldolgozott 128 mű egyúttal országos politika-történetírásunknak is gazdag tárháza. Bátorítás és sürgetés arra, hogy feldolgozások vagy akár résztanulmányok évkorét 1948 utánra terjesszék ki, s ne csak a termelőszövetkezeti mozgalom vonatkozásában (mint azt tették Fórizs Sándor és Haladi József nagyívű munkáikban). Hiányolják az egyes pártok vagy a magyar közigazgatás történetének részletes monográfiáját? Úgy vélem, annak elemeit éppen az ehhez hasonló helytörténeti évkönyvek építik fokozatosan. Herczeg Mihálynak a koalíciós harcokról és Hódmezővásárhely felszabadulás utáni első hónapjairól, Kovács Lászlónak a megyei kisgazda-szervezkedésről, Tamási Mihálynak a makói népi demokratikus fejlődésről közölt írásaira gondolok. A pártok évenként, esetenként hónaponként módosuló politikai arculata, tagságuk összetétele, programjuknak bázisukra gyakorolt hatása Csongrád megyében, de városonként is eltérő vonásokat mutat. Mindez szimbolizálja, hogy a pártok élő szervezetek, személyektől, tömegpszichológiai hatásoktól, a helyi hagyományoktól, valamint a gazdaság, a település, a birtokviszonyok sajátosságaitól függnek. Ezek az írások is arra figyelmeztetnek: a pártok központi dokumentumainak még oly figyelmes és kritikus elemzése sem elegendő a koalíciós korszak történetének hiteles feltárásához. Mikor például a „fordulat évéről" és a hatalom minőségének szocialista jellegű változásairól szólunk, mindig nyilvánvaló, hogy helységenként más és más erőviszonyokat találtak a „fentről jövő", azaz központi döntések, más és más politikai feltételekkel kellett szembenézniük. Ezek a tanulmánykötetből kitűnő latens ellentmondások aztán magukban hordták és érlelték az 1952—53-as, sőt 56-os évek local couleurjenek döntő jegyeit. A néphatalmi szervekről könyvtárnyi irodalom sorjázik. Makó, Szeged, Hódmezővásárhely, Szentes várostörténeti összefoglalói a hatalmi vákuumban létesült önkormányzati szervek működésének új vonásaira vetnek fényt. Népiségük nem elsősorban szociális összetételükön mérődik, hanem célkitűzéseiken: a közrend kezdeményező helyreállításán, a közösség méltóságát sugárzó munkahelyi rend és fegyelem megteremtésén. Szabványrendelet felelős alkotása, újfajta adórendszer megteremtése, a főhatalom gyakorlása nem — mint sokáig véltük — szektás diktatúra jegyeit, hanem ellenkezőleg, a folytonosság eszköztárát vonultatták fel. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány nem légüres térben kezdte működését, nem is csak „felülről", hanem többé-kevésbé egy kipróbált, demokratikus rend talaján. Folytonosság és megújulás — nem egymással ellentétes fogalmak. Ezt példázza a hódmezővásárhelyi sakkozás játszmák leírásával is színesített története Gaál Endre tollából, amikor is a munkás-, szakszervezeti, értelmiségi szervezkedés napjait idézik fel a mérkőzések, telve politikummal. S a csúcs: a feledhetetlen centenáriumi esztendő. Köszönjük, hogy a Csongrád megyeiek ismét felidézték, hogy az 1948-as esztendő tele volt önként vállalt munkaversennyel, könyvtári vetélkedőkkel, közösséget építő mozgalmakkal — például termelési versennyel, iskolaépítő akciókkal, dalos ünnepségekkel stb. stb. —, mégpedig úgy, hogy az 1848-as szabadságküzdelem, a fasiszta uralom alóli felszabadulás és a munkásállam születésnapja nemzeti önérzet izzásában ötvöződött össze — népi, azaz lakossági kezdeményezésre és szocialista tartalommal. 88