Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - MÉRLEG - Kende János: A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919. Bp., 1986. / 72–75. o.

A Forradalmi Kormányzótanács jegyzőkönyvei 1919 Szerk. és a bev. tanulmányt írta: Imre Magda és Szűcs László Akadémiai kiadó, Bp., 1986. 586 pag. A Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 3. Magyar minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867—1919. XIII. Esztendők mulasztását tette jóvá az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének archívuma, amikor közrebocsátotta Szűcs László és Imre Mátyásné szerkesztésében az 1919. évi proletárdiktatúra legfontosabb, legrangosabb forrásait. Az 1918/l919~es sokszor és nem szűnően újból vitatott forradalmi periódusról ma is úgy polemizál a közvélemény, hogy a legjelentősebb dokumentumokat a szűk szakmai körökön kívül senki sem ismeri, hisz kiadatlanok a polgári demokratikus időszak minisztertanácsi jegyzőkönyvei, a Jászi Oszkár vezette Nemzetiségi Minisztérium iratai, de nem volna érdektelen például publikálni tudományos szakszerűséggel a Tanácsköztársaság időszakában működött Népgazdasági Tanács választmányának jegyzőkönyveit is. A hiányok pótlása több intézmény kompetenciáját érintené és egyre időszerűbb feladat, mégis első szavunk az Örömé legyen, mert a mostanában sokat emlegetett „fehér foltok" egyikéhek felszámolása szakmai szempontból szinte alig kifogásolható, kiváló munkával vette kezdetét. Nem volna méltányos persze, ha megfeledkeznénk a Tanácsköztársaság történetével kapcsolatos korábbi forráskiadványokról, s közülük is a leggazdagabbról, a Magyar munkásmozgalom története válogatott dokumentumaink 6/A. és 6/B. kötetéről, amely a proletárdiktatúra kikiáltásának 40. évfordulójára jelent meg s bőven merített a kormányzótanács jegyzőkönyveiből is. E szemléletében a maga idején igen korszerű, úttörő jellegű vállalkozás is csak válogatást közölt, s nem az anyag teljességét mutatta be. A fennmaradt jegyzőkönyvek egészének közlése már csak azért is rendkívül fontos volt, mert a dokumentumokból világosan kitetszik: e testület a forradalom valóságos vezérkara volt és a pártkongresszusig, 1919 júniusáig nemcsak kormányként, hanem pártvezetőségként is funkcionált. Sokoldalú tevékenységének képét a politikai és a gazdasági bizottság jegyzőkönyveinek sora teszi teljessé. Nagyon hasznosnak bizonyult, hogy a kötet gondozói — bár erről tudomásunk szerint viták folytak — nemcsak az úgynevezett „szerkesztett" jegyzőkönyveket, hanem az ülésekről készített gyorsírásos feljegyzéseket is publikálták, így ha érdekesebb, ám hitelesebb is lett a közölt anyag, már alig pótolható képet adva a vezetés belső vitáiról, a vezetést megosztó valóságos erővonalakról. E sorok írója fontosnak tartja azt a körülményt is, hogy a gyűjtemény a minisztertanácsi jegyzőkönyvek sorozatában jelent meg. Ezzel a szerkesztők — nyilván szándékkal — arra kívántak utalni, hogy a Tanácsköztársaság 133 napja a magyar államiság történetének sajátos, ám az egésztől kiszakíthatatlan részét képezi. Ezt — úgy tűnik — manapság nem szükségtelen ismételten hangoztatni, hisz — egyelőre csak a publicisztikában — megalapozatlan, leki72