Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - KILÁTÓ - Jaroschka, Walter: A levéltárak feladatai napjainkban / 61–66. o.

mentumok biztosítják a közigazgatásnak egy jogállamban szükséges folyamatosságát. Joggal nevezik ezért a levéltárakat a közigazgatás, az állam, a társadalom emlékezetének." Itt tehát a levéltárak kettős funkciója, „Janus-arca" domborodik ki, vagyis az, hogy ugyanúgy kell szolgálniuk a történeti kutatást, mint a jogot és az igazgatást. Ügy tűnik, a gyakorlatban nem teljesíthető, de nem is helyes az az adatvédelem részéről hangoztatott és a saját szempontjából érthető követelés, hogy a levéltárakat válasszák le az igazgatásról. Az viszont igaz, hogy a levéltárak a hivatali irattárakkal szemben „valami mást" képviselnek, hogy a levéltári anyag az irattári anyaghoz képest minőségi és funkcióbeli változáson megy át, és hogy ez a körülmény a levéltári anyagnak az adatvédelmi jog szemszögéből való megítélésére is kihat. Minden uralmi és társadalmi rendszerben az elsődleges feladat, a levéltári anyag biztonságos megőrzése áll minden levéltári feladatlista élén: mert ami már nincs meg, azt nem is lehet felhasználni sem állam jogi kérdésekhez, ami a levéltárak funkcióját illetően egészen az ancien régime végéig előtérben állt, sem a történeti kutatáshoz, amely előtt a levéltárak lényegében csak a XIX. század elején nyíltak meg, sem pedig .az állampolgár jogaihoz, akinek közlevéltári anyaghoz való hozzáférését immár levéltári jogszabályok kell hogy garantálják. A levéltári anyag biztonságos megőrzésének módszerei és a feladat méretei azonban az utóbbi száz év folyamán megváltoztak. A legfontosabb változás nyilván az, hogy előbb a levéltáros válogató és rendező munkájával ki kell alakítani a jövő számára megőrzendő anyagot: mert mint egyszer találóan fogalmazták, annál, amit meg tudunk őrizni, sokkal több az, ami megőrzésre érdemes lenne.

6 Amíg az iratanyag megőrzése elsősorban jogbiztosítási célt szolgált, adva voltak a kiválogatás alapelvei. Ezzel szemben a túlnyomórészt történettudományi szempontok szerinti archiválás a levéltárost szinte megoldhatatlan feladat elé állítja: nemcsak azt kell eldöntenie, hogy mi fontos jelenleg a kutatás számára, hanem azt is, hogy mi válhat egyszer majd fontossá. Egyébként a Régi Birodalom megszűnt intézményeinek működése során képződött és a XIX. század elején, az akkor még uralkodó jogi szempontok szerint szétszabdalt irategyüttesek helyreállítására irányuló munka, amely Bajorországban nagy méretekben folyik,

7 és amelynek tartományi és államhatárokon átnyúló folytatásáért régóta harcolok, nem más, mint a történeti kutatás érdekei szerinti levéltárképzés. Amiről világméretű keretek közt folyik vita, azt nem kellene a közvetlen szomszédság vonatkozásában eleve kizárni. A levéltáraknak a biztonságos megőrzéssel kapcsolatos feladata azonban a XIX. századhoz képest jelentősen ki is bővült. Mivel minden olyan szervet, amely potenciális történeti forrást hoz létre, nyilván nem lehet arra kötelezni, hogy iratainak archiválására saját levéltárat tartson fenn, a közlevéltáraknak kell felvállalniuk ezt az egyikük illetékességébe sem tartozó területet, az alkotmány ama rendelkezésének keretei között, hogy a történelem emlékeit közoltalomban kell részesíteni. A nem közlevéltári anyagról való gondoskodás közérdekben álló, ezért a közlevéltárak által is törvényes feladatnak tartott területéhez mindenekelőtt politikusok, jelentős szerepet játszott tisztviselők és katonák irathagyatékai tartoznak. Bár közben az irathagyatékok alapvetően levéltári jellege körüli elméleti vita levéltárosok és könyvtárosok közt változatlan hevességgel folyik,

8 a közlevéltárak a gyakorlatban rendszerint a legtágabb értelemben vett politikusi hagyatékok megszerzésére szorítkoznak, az írók és művészek hagyatékait pedig átengedik a könyvtáraknak, ideális esetben megfelelő szaklevéltáraknak, mint pl. a Marbach am Neckar-ban levő Deutsches Literaturarchiv-nak vagy a nürnbergi Germanisches Museum mellett működő képző63