Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - KILÁTÓ - Jaroschka, Walter: A levéltárak feladatai napjainkban / 61–66. o.

WALTER JAROSCHKA A levéltárak feladatai napjainkban* „A levéltárak feladatai napjainkban" — ez a kissé plakátszerűen fogalmazott téma közelebbről meg kell hogy ismertesse a levéltárügy problémáit és idei kongresszusunk tematikáját természetesen a szűkebb szakmán kívül állókkal is, különösen pedig a mai megnyitóülés vendégeivel, akik, mint a levéltárak barátai, meghívásunknak eleget tettek. A kifejezés azonban pontosan ráoéloz arra a vitára is, amely jelenleg a levéltárak körül folyik, és eddig még nem látott mértékben rájuk terelte a közfigyelmet. A vita eredetileg a modern technikai fejlődés, mindenekelőtt az automatizált adatfeldolgozás diadalmenete következményeképpen a személyi vonatkozású adatok védelmére hozott rendszabályok miatt támadt. Ezek a rendszabályok a 70-es évek adatvédelmi törvényeinek megalkotása során születtek, és hamarosan kihatottak a levéltárak tevékenységére, ha gyakran pontatlan vagy éppen téves interpretációikkal is. így például kutatások engedélyezését az adatvédelemre hivatkozva tagadták meg olyankor is, ha rég elhalt személyekről volt szó, állandóan összekeverték az adatvédelem és a személyiségvédelem két külön fogalmát, elhárították különösebb titoktartási előírások alá nem eső személyi vonatkozású iratok levéltárba adását, egészében véve mindenesetre elbizonytalanodtak kutatók, iratképző szervek és (különösen kisebb levéltárakban) egyes levéltárosok is. Az adatvédelem ügyét nehezítő ilyen álproblémákkal azok a valós problémák állnak szemben, amelyek a levéltárak számára a tudomány információigényének és az egyén saját személyisége védelméhez való jogának ma már közismert konfliktusából keletkeztek.

1 Mert nem szabad megfeledkezni arról, hogy a levéltárak esetleg olyan óriási adatgyűjtő intézményekké válhatnak, amelyekben lehetséges magasan fejlett feltárási módszerekkel, minden illetékességi korláton áthatolva, személyi adatokat egymással összekapcsolni, és belőlük teljes képet alkotni. Egy szerv ugyanis rendszerint csak a saját, egzakt feladatmeghatározásban rögzített illetékességi köréből származó információk fölött rendelkezik. A levéltárakban viszont, főként persze a széles illetékességi területet átfogó állami levéltárakban, de a nagy városi levéltárakban és ugyanígy a püspökségi szinten, központilag szervezett egyházi levéltárakban is, különféle szervek, egész igazgatási ágazatok vagy éppen egy teljes igazgatási szervezet (mint például az államigazgatási szervezet) információi halmozódnak fel. A levéltárak szerepe azért nehéz, mert az elképzelhető legnagyobb mennyiségben tárolnak információkat, ezeket azonban minél gyorsabban akarják a történeti kutatás számára előkészíteni és forrásként rendelkezésre bocsátani. * Az 58. Német Levéltári Kongresszuson (1986) elhangzott megnyitó előadás. Német nyelven megjelent a „Der Archivar" 1987. februári számában. Magyarra fordította: Buzási János. 61