Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Trostovszky Gabriella: A Helytartótanácsi Levéltár "Acta studiosorum acatholicorum" című állagának mutatója / 59–60. o.

így tehát a munkaigényesebb megoldás, mutatócédulák készítése látszott a legcélravezetőbbnek, éspedig az alábbiak alapján: » Minden kérelmező adatait külön cédulán rögzítettem. Feltüntettem nevét, lakhelyét, vallását, jogállását, a tanulmányok folytatására kiválasztott egyetem vagy egyetemek nevét és az illető személyre vonatkozó valamennyi írat pontos jelzetét A jelzet megállapításánál az iratok raktári rendjéhez alkalmazkodtam. Az 1743—1763. és az 1771—1779. évi iratok esetében a jelzetet az irattípus, a keltezés és a kérelmező neve együttesen alkotja. Az irattípust B (= beadvány), F (= fogalmazvány), K (= királyi rendelet) betűkkel különböztettem meg. Az 1764—1770. évi iratok jelzetét a fasciculus száma és a keltezés képezi. Összesen 1257 személyről készítettem ily módon mutatócédulát, és ezeket öt példányban sokszorosítottuk. Rendezésük aztán öt fő szempont — név, lakhely, vallás, egyetem és jogállás — szerint történt. Az első csoportba tartozó cédulákat szoros ABC-be rendeztem. A lakhely szerint csoportosított cédulák a törvényhatóságok latin nevének betűrendjében követik egymást. Az egyes törvényhatóságokon belül ismét a kérelmezők nevének szoros ABC-rendje érvényesül. A felekezet alapján kettéválasztott cédulákat tovább osztályoztam jogállás szerint, nemesi, polgári és szabad származású személyeket különböztetve meg. Az iratokból egyes esetekben nem derül ki az illető személy jogállása, ugyanakkor utalás történik arra, hogy az atya egyházi személy. Az ezekről a kérvényezőkről szóló cédulákat „eeclesiasticus" címszó alatt külön gyűjtöttem össze. A vallás, azon belül jogállás alapján létrejött egységek a személynevek szoros betűrendjébe rendeződnek. Az egyetemek szerint csoportosított céduláknál a lakhely esetében már alkalmazott elvet követtem: az egyetemek latin nevének ABC-rendjében elhelyezett cédulák a diákok nevének szoros betűrendjében tagolódnak tovább. Minden olyan esetben, amikor az utazás céljaként több egyetemet is megjelölnek, minden érintett egyetemnél elhelyeztem egy-egy, az illetőre vonatkozó utalólapot. A kérelmezők jogállásának alapján négy sorozatot alakítottam ki a nemesi, polgári, szabad és az ekként meg nem határozott egyházi származású személyekre vonatkozó lapokból. Minden egyes sorozatot a lakhely latin nevének betűrendjébe, azon belül a személynevek szoros ABC-jébe rendeztem. E fenti módon egy igen könnyen használható mutatórendszer alakult ki, amely — a kutatók tájékoztatásán túl — hathatósan segíti elő az eredeti iratok állagának megóvását. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a mutató révén sok esetben gyakorlatilag szükségtelenné válik magúknak az iratoknak a kézbevétele. A helytörténettel foglalkozó kutatók számára például már a mutató áttanulmányozása is elegendő információval szolgál, akár egyes személyek egyetemi tanulmányai iránt érdeklődnek, akár pedig statisztikai adatokhoz kívánnak jutni. A mutató remélhetőleg beváltja a hozzá fűzött reményeket, és lehetővé teszi ennek a művelődéstörténeti szempontból igen értékes irategyüttesnek jobb megismerését, és minél alaposabb feldolgozását. Trostovszky Gabriella 60