Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Trostovszky Gabriella: A Helytartótanácsi Levéltár "Acta studiosorum acatholicorum" című állagának mutatója / 59–60. o.

A Helytartótanácsi Levéltár „Acta studiosorum acatholicorum" című állagának mutatója A Helytartótanácsi Levéltár három állagában találhatók olyan iratok, melyek magyar protestáns diákok külföldi tanulmányaira vonatkozó ismereteinket gazdagíthatják. Ezek közül az 1780—1848 között keletkezett iratokat magába foglaló két állaghoz („Acta secundum referentes" és „Departamentum litterariopoliticum") egyaránt jól használható egykorú mutató áll a kutatók rendelkezésére. Az 1743—1779. évi iratokat tartalmazó „Acta studiosorum aeatholicorum" című állaghoz — noha terjedelme tekintélyes — mindeddig nem volt a kutatást megkönnyítő segédlet. Az iratokat csak a csomók egyenkénti átnézésével lehetett kutatni. Az iratanyag különleges forrásértékére való tekintettel szükségesnek látszott egy olyan mutató elkészítése, amely a kutatók megfelelő tájékoztatásán kívül az iratok fizikai állapotának megóvását is elősegíti. Az állag terjedelme 15 csomó, 2,40 iratfolyóméter. Tartalma: kiutazási engedélyért, illetve a külföldi tartózkodási engedély meghosszabbításáért folyamodók kérvényei, a helytartótanács felszólítására a lakóhely szerint illetékes törvényhatóság által beküldött információk, az ösztöndíjat biztosító személyek vagy testületek nyilatkozatai, a helytartótanácsnak a királyhoz küldött javaslatai, királyi döntések és néhány esetben a helytartótanács által kiállított útlevél, illetve tartózkodási engedély. Az 1743—1763. és az 1771—1779. évi iratok évek szerint tagolódnak. Ezen belül különválasztották a beadványokat, az elintézés-tervezeteket és az uralkodói hozzájárulást tartalmazó iratokat. Ezeken az iratfajták szerint kialakított csoportokon belül ismét az időrend (hónap, nap) érvényesül. Az 1764—1770. évi iratok évrendje nem bontja meg az ügyiratok egységét. Az egy ügyre vonatkozó beadványt, fogalmazványt és kiadmányt egy fasciculus-szám alatt irattár ózták. Az első elképzelés az volt, hogy az iratokat — előzőleg egyesítve az eredetileg külön kezelt ügydarabokat is — a beadók nevének betűrendje szerint átrendezzük. Ez azonban megvalósíthatatlannak bizonyult, mivel a beadványok között viszonylag kevés az egyéni kérelem. A kérvények mintegy háromnegyed részét több, esetenként átlagosan négy-hat személy közösen nyújtotta be. Felmerült a lakóhely, a vallás, a jogállás vagy a kiválasztott egyetem szerint való rendezés gondolata is. Az iratok alapos átvizsgálása után azonban nyilvánvalóvá vált, hogy az említett szempontok szerinti csoportosítás sem vinne közelebb a megoldáshoz. Ugyanis a kiutazási engedélyért, vagy a külföldi tartózkodás meghosszabbításáért együttesen folyamodóknak nemcsak lakhelyük, jogállásuk, úticéljuk, hanem még vallásuk sem szükségszerűen azonos. Bebizonyosodott, hogy mivel az iratok zömmel tömeges ügyeket tartalmaznak, semmilyen módon nem lehet az állagban mechanikus úton áttekinthető rendet kialakítani. 59