Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Ress Imre: Nemzeti levéltári vagyon – közös szellemi tulajdon: a bécsi magyar levéltári delegáció szerepe a határokon átnyúló levéltári problémák megoldásában / 3–10. o.

mint közös intézményekben az állások bizonyos hányadát paritásos alapon magyar állampolgárságú szakemberekkel töltötték be. A dualista korszakban a bécsi levéltárakban alkalmazott számos magyar levéltáros közül Thallóczy Lajost és Károlyi Árpádot említhetjük meg. Thallóczy több évtizeden keresztül volt a Hofkammerarchiv igazgatója. Különösen a balkáni népek és Magyarország középkori kapcsolatait dokumentáló forráskiadványai képviselnek maradandó tudományos értéket. Károlyi Árpádnak a bécsi kormányszervek történetéről írott munkái mellett kiemelkedő a levéltárigazgatási tevékenysége is. Századunk első évtizedében a Haus-, Hof- und Staatsarchiv igazgatójaként jelentős része volt abban, hogy az ott folyó rendszerezési, rendezési és leltározási munkák során érvényre jutott a modern levéltárelmélet egyik legfontosabb követelménye, a proveniencia elve.

2 Az Osztrák—Magyar Monarchia összeomlása és az új nemzeti államok létrejötte természetszerűen megváltoztatta a bécsi levéltárakban alkalmazott magyar levéltárosok jogi helyzetét, s az egykori közös levéltárak anyagának tulajdonjogi hovatartozása nemzetközi vitakérdéssé vált. Mivel a monarchia háború utáni felbomlása nem egyszerűen csak területváltozást, hanem egy államközösség és egy teljes államapparátus megszűnését jelentette, a szerveződő nemzeti államok azonnal bejelentették jogigényüket az egykori udvari-birodalmi intézményekben levő kulturális és szellemi vagyonra, köztük a levéltári anyagra. A magyar kormány 1918-ban társtulajdonosként tartott igényt az egykori közös levéltárakkal kapcsolatos kérdések rendezésére, amelynek alátámasztására a magyar állampolgárságú k. u. k. levéltárosokat felszámolási biztosként "továbbra is korábbi szolgálati helyükön tartotta. A bécsi magyar levéltári delegáció kezdetei tehát a monarchia közös vagyonának és közös intézményeinek felszámolására nyúlnak vissza, s első feladata az egykori közös levéltárakhoz fűződő magyar érdekek védelme s a monarchia levéltári öröksége felszámolásának előkészítése lett. A bécsi polgári levéltárakban működő szakemberek, elsősorban Károlyi Árpád, Szekfű Gyula, Eckhart Ferenc 1918/19 fordulójától arra ösztönözték a magyar diplomáciát, hogy a békeszerződés aláírásáig támogassa az osztrák kormányt a közös levéltárak állagainak sértetlen megőrzésében és a levéltári likvidációnak a modern levéltárszervezés alapjául szolgáló proveniencia elv alkalmazásával történő végrehajtásában. A magyar részről megfogalmazott szerény iratkiszolgáltatási igényekkel arra törekedtek, hogy elősegítsék a Bécsben visszamaradó levéltári anyag internacionalizálását, az egykori közös levéltáraknak egy „Nemzetközi Levéltári Tudományos Intézet" keretében való egyesítését. Az intézet felépítésének tervét Károlyi Árpád dolgozta ki 1919 nyarán. Elképzelése szerint a monarchia levéltári örökségét — az iratkiszolgáltatások után — a befogadó ország kormányzati felügyelete alatt valamennyi utódállam közös tulajdonává kell nyilvánítani, s az iratanyag kezelésére és feldolgozására az osztrák alkalmazottak mellé bizonyos kulcs szerint az utódállamok is delegálhatnának levéltárosokat. A Nemzetközi Levéltári Intézet gondolatának fölvetésével Károlyi egyrészt a Habsburg-monarchia organikusan keletkezett levéltári anyaga épségének megóvását, másrészt a közép-kelet-európai régió szakszerű tudományos kutatásának intézményes kereteit kívánta biztosítani. Az archivisztikai szempontból megalapozott, de a széthulló monarchia iránti nosztalgiától sem mentes elgondolásról hamarosan kiderült, hogy a nemzeti dezintegrálődás időszakában egy ilyen nemzetek fölötti intézmény alapítása nem volt reális program. Károlyinak saját hazájában sem sikerült elképzelését elfogadtatni, s a monarchia levéltári örökségének internacionalizását hivatalosan egyik utódállam sem vette fel békecéljai köaé.

3 Ausztria az egykori udvari és közös levéltárak kizárólagos osztrák tulajdonként való elismertetésére, míg az utódállamok többsége a maximális iratkiszol4