Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - HÍREK - Somfai Balázs: Hetvenéves a lenini dekrétum: három nap Moszkvában a szovjet levéltáros ünnepen / 101–102. o.

A bevezető előadást hozzászólások követték. A fellépők, szám szerint negyvenketten, a Szovjetunió levéltárügyének széles régióit, a levéltári szervezet minden részét képviselték szervezeti szint, terület és szakmai tagolódás szerint. Természetesen nem csupán levéltárosok, hanem igazgatási tisztségviselők, tudósok és tanárok is hozzászóltak. A rokonszenves nyíítságú légkörben a konferencia bármely résztvevője, így mi, külföldiek is bepillantást nyerhettünk a szovjet kollégák életébe és ezen keresztül a mai szovjet valóságba is. A nyilvánosság nemcsak az előadók hangnemén, a hallgatóság spontán tapsban, közbeszóíasban, néha morajban megnyilvánuló reagálásában volt érzékelhető, hanem a felhozott témák körén is. Szóba kerültek a nálunk sem ismeretlen műszaki és pénzügyi nehézségek, amelyek lassítják az állagvédelmi tervek teljesítését, a számítógépesítési elképzelések megvalósítását. Felvetődött több időszerű szakmai és módszertani kérdés megoldatlansága és ezzel kapcsolatban a felelősség megoszlása. A múltba viszszatekintve, többen fejtegették a személyi kultusz és a pangás korszakainak anyagi és erkölcsi kárait, amelyek a levéltárügyet sem hagyták érintetlenül. Élénk visszhangot keltett egy újságcikk, amely éppen június l-jén jelent meg a Pravdában. A „Korlátozott kutathatóság", vagy másképp értelmezve: „A belépés korlátozva" című írás meglehetősen kritikus hangot ütött meg egynémely visszásnak talált jelenségről, főleg a szigorú kutatási feltételeket ostorozva a levéltárakban. Leginkább azonban egy szervezési kérdés foglalkoztatja ma a szovjet kollégákat. Több közép-ázsiai köztársaság példája nyomán ugyanis félő, hogy a társadalmi reformokra való hivatkozással mind szövetségi, mind köztársasági szinten minisztertanácsi kezelésből igazságügyi minisztériumi felügyeletbe helyezik át a levéltárügy irányítását, ami jelentős hátrányokkal járna. A konferencia, elnökségének javaslatára, ezért nyílt levélben fordult Rizskov miniszterelnökhöz a levéltárügy támogatása érdekében, végső soron éppen a hetven évvel ezelőtti lenini elvekre utalva vissza. A külföldi küldöttségek rövid üdvözlőbeszéd keretében ismertették hazájuk levéltárügyének eredményeit. Molnár József az első napon beszélt a szocialista levéltárügy elveinek magyarországi érvényesítéséről. A szocialista országok képviselői nevében végül D. Dojnov, a bolgár levéltári főigazgatóság vezetője mondott köszöntőt, a szívélyes fogadtatást is megköszönve egyben. Erre a jubileum tiszteletére rendezett hangverseny előtt került sor. A konferenciának a moszkvai Komszomolszkij proszpekten álló hatalmas, modern Ifjúsági Palota volt a színhelye, a Bolsaja Pirogovszkaja utcai „levéltári negyednek" ottani méretekben szinte a tőszomszédságában. A tágas színházi előtérben kiállítást is rendeztek; kár, hogy csak fényképmásolatokat láthattunk. Az ünnepi rendezvény egyúttal levéltárostalálkozó is volt. A központi levéltárak az iratanyagukat, kutathatóságukat és legutóbbi publikációikat ismertető szórólapokon propagálták magukat. A konferencia szüneteiben kiadványvásárt tartottak, ahol számos szakirodalmi művet és módszertani kiadványt lehetett kapni. Gazdag képanyagával és kifogástalan kivitelével messze kiemelkedik a kiadványok közül „A SZU állami levéltári fondja a nép hiteles emlékezete" című jubileumi kötet, melyben több mint kétszáz, zömében színes kép mutatja be a szovjet állami levéltárak gazdagságát, középkori okleveleket, keleti miniatúrákat, irodalmi kéziratokat, háborús fényképfelvételeket és sok egyéb dokumentumot, Somfai Balázs 102