Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - MÉRLEG - Varga J. János: Pest–Pilis–Solt vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1638–1711. I–V. köt. Bp., 1983–1987. / 87–89. o.

1632-es ostroma idején megsemmisült. Ránk maradtak viszont a XVII. század közepéről a Csongrád megyével közösen tartott közgyűlések jegyzőkönyvei és a már említett kuruc kori anyag: a „labanc vármegyéé" 1703. november 6-ig, a „kuruc vármegyéé" 1705. november 17-től 1710. szeptember 1-jéig. A Rákóczi-szabadságharc végéig terjedő anyag a Pest Megyei Levéltári Füzetek 6., 7., 10., 11. és 14. kötetében látott napvilágot, Összesen 93,27 nyomdai ív terjedelemben. Az első kötet az 1638'—1644 és 1656—1665, a második az 1666—1680, a harmadik az 1681—1697, a negyedik az 1698—1702, az ötödik kötet az 1703—1710 közötti évek ülésjegyzőkönyveiben előforduló összes ügy regesztáit tartalmazza abban a sorrendben, ahogyan az ügyeket a jegyzőkönyvbe bevezették. A regeszták közlik a jegyzőkönyvi bejegyzésben szereplő valamenynyi személy- és helynevet — közöttük a ma is meglévő s a már elpusztult falvak neveit —, peres ügyek tárgyát, a politika-, gazdaság-, társadalom-, had- és művelődéstörténet körébe tartozó adatokat, továbbá a közgyűléshez intézett királyi és nádori leiratokat, valamint az ezekre fogalmazott válasz tartalmát. A jegyzőkönyvi bejegyzések nyelve általában latin, de szép számmal találhatók közöttük magyar szövegrészek is. Ezeket a regesztákat készítő és közreadó Borosy András az egyes kötetek bevezetőjében lapszám szerint jelezte, így a teljes magyar szövegrészek megkereshetők az eredeti jegyzőkönyvben. De a regesztákból nyert többi információ is teljesebbé tehető, mert megtalálható a levéltári anyagban a regeszták mellett közölt jegyzőkönyvi kötet- és oldalszám segítségével. A változatos tartalmú közgyűlési bejegyzésekből első helyre kívánkoznak a királyi és nádori leiratok, amelyek többnyire a törökkel megkötött békeszerződés megtartására, háború idején viszont a nemesség ősi kötelezettségének, a személyes felkelésnek a teljesítésére szólítanak fel, vagy közlik, hogy német katonaságot szállásolnak Be az ország valamelyik részébe s eltartásukhoz a megyének is hozzá kell járulnia. Az országgyűlésekre induló követek utasításairól is értesülhetünk, majd a visszatérő delegátusok beszámolói alapján a történtekről, sőt az újonnan alkotott törvénycikkekről is. Nemcsak az országgyűlési megajánlás idején, hanem a megyei végrehajtás alkalmával is vihart kavart az adóügy. Amikor sikerült a közgyűlésnek megállapodnia a felosztást illetően, beindult a megyei apparátus gépezete: portaszámlálás, vagyonösszeírás, az egy portára jutó adóösszeg meghatározása, majd a behajtás gyakran kínos procedúrája. Kontribúció, kurialisták és armalisták duplájára emelt nemesi takszája, molnárok és mesteremberek hadiadója, ,,pecunia coronalis" sorakoznak adótételként a jegyzőkönyvek lapjain. Valamennyi hű tükre a „török világ Magyarországon" keserves másfél évszázadának. És hányféle teher kapcsolódott még ehhez: téli kvártély és porció, a katonaság ezen felüli követelései és erőszakos rekvirálásai, várak javítási munkái, végvári őrség ellátása élelemmel, tűzifával, takarmánnyal, fuvarozás vagy ezek pénzbeni megváltása, majd a sor végén egy utalás: „Nógrád vára őrségének kaszások fizetésére — bár az őrség háborgatja a népet — hazaszeretétből 50 forint." Külön tárgykört képez a nemesi felkelés a maga elavult rendszerével: lassú, katonailag elégtelen, a nemesség legszívesebben pénzben váltaná meg, gyakran meg is teszi, vagy egyszerűen visszaír a nádornak, mint 1664 szeptemberében: „a vármegye teljesen az ellenség torkában fekszik és Isten rendeléséből meg kell várni a megfelelő időt és alkalmat". Nagy gondot fordít a nemesség — a parasztvármegye közreműködésével — a megye belső rendjére. Szükség is van rá, mert a közbiztonság gyenge, szökött katonák és rablók keserítik meg az úton lévők és a védtelen falvak életét, 88