Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - KILÁTÓ - Varga Sándor: Az Archivní časopis 1987-es évfolyama / 82–85. o.

lyek, föle;; papok végrendeletét és más személyi iratait tartalmazza, például vagyonuk leltárát, jelentést elhalálozásuk körülményeiről stb. A kigyűjtött információkat, egy erre alkalmas program alkalmazása mellett, számítógépbe táplálták. Összesen 422 személy adatait regisztrálták. A róluk és a tevékenységükről gyűjtött adatok (több mint 15 ezer) szintén a számítógépbe kerültek. A program segítségével ezt a nagy mennyiségű adatot könnyen lehet kezeim, forgatni, csoportosítani, statisztikákat, grafikonokat készíteni belőlük. A kutató jelentős időt és fáradságot takarít meg. Végül a szerző megállapítja, hogy az automatizáció ugyan segíti a történészt," de nem mentesíti a levéltári kutatás, az anyaggyűjtés munkálatai alól, és- az alól a szakmai értékelés alól, amelylyel a szerzett adatok alapján az adott témában történelmi értékelést kell nyújtania. E szám vitarovatában Tomás Fiola, a Cseh Levéltári Igazgatóság munkatársa, a lajtsromok tipológiájához fűz jegyzeteket, Václav Babicka (Állami Központi Levéltár, Prága) egy korábbi írására hivatkozva, amely a lajstromok fajtáit elemzi. Megállapítja, hogy az utóbbi időben a levéltárosok gyakran foglalkoznak a lajstromok készítésével és szerepével. Ez az érdeklődés nem véletlen. A levéltárakban egyre szaporodó számítógépes adattárolási kísérletek egyenesen indikálják az egyszerű, lehetőleg egyszavas, a mágneses tárolókba könnyen betáplálható tartalmi kivonatok készítését. A lajstromkészítés kérdéseit a szerző két csoportba osztja: 1. A lajstromok melyik fajtáit alkalmazzuk a levéltárügyben? Mikor készítsünk lajstromot a segédlethez és mikor közvetlenül a fondhoz? 2. Hogyan képezzük a lajstrom címszavait és milyen legyen a lajstrom felépítése? — Ezeket a kérdéseket sorra véve ismerteti a lajstromok lehetséges fajtáit, amelyeket két csehszlovák szabvány ír elő. Ezek megkülöböztetnek betűrendes, szisztematikus, valamint többlépcsős, kombinált lajstromokat. Ezeknek több alapfajtájuk is létezik. A szerző elemzi, hogy mely fondóknál alkalmazható a közvetlen, magukból készült lajstrom és hol kell másfajta segédletet készíteni és ahhoz lajstromot. Nem zárja ki az egyes rendszerek módosítását a levéltári fond irataihoz való alkalmazását sem esetleges változtatások árán. A különbséget a kettő között többek között abban is látja, hogy a segédletekhez készült lajstrom része a segédletnek, tehát csak harmadrendű információs forrás. A fondhoz, tehát közvetlen az iratokból készült lajstrom viszont önálló segédlet, tehát másodrendű információkat foglal magába. Tomás Fiala továbbá vitázik V. Babickával, aki a fondhoz készült lajstromot ,,index"-nek, a segédlethez készültet pedig sovábbra is lajstromnak nevezi. Ezt nem tartja helyénvalónak, mert az index szóból származik az indexelés, indexátor kifejezés is, ezek pedig már folyamatot vagy személyt is jelenthetnek. Szerinte a segédlet címe egyértelműen kifejezi, hogy milyen lajstromról van szó, például „XYZ fondhoz készült lajstrom" vagy ,,XYZ fond leltárához készült lajstrom". A szerző végül megállapítja, hogy a lajstromok kétségkívül perspektivikus információs rendszerek, amelyek sok esetben felválthatják a levéltári segédleteket, főleg a részletes katalógusokat. Az évfolyam 2. számában Vojtech Sykora, a Cseh Levéltári Igazgatóság igazgatója beszámol a cseh kormány üléséről, amely 1986 decemberében jelentést tárgyalt meg a cseh levéltárak helyzetéről és fejlesztésük kilátásairól. A vitát követően a kormány határozatot fogadott el, amelyben többek között egyetértéssel veszi tudomásul, hogy a belügyminisztérium illetékes részlegei megkezdik a prágai Állami Központi Levéltár új épületének tervezési munkálatait azzal a perspektívával, hogy a kormány később hoz határozatot az építkezés 1990—1995 közötti megkezdéséről. Az imént említett Tomás Fiala újabb írásában a központi szervek és intéz83