Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - KILÁTÓ - Varga Sándor: Az Archivní časopis 1987-es évfolyama / 82–85. o.

menyek 1981—88 között jóváhagyásra beterjesztett iratselejtezési szabályzatait elemzi. Megállapítja, hogy sok helyen mellőzték a levéltári előírásokat és szempontokat, sőt néhány szerv a többszöri felszólítás ellenére sem készítette el szabályzatát. A szervek többsége azonban még az 1975—81 közötti években, közvetlenül az új levéltári törvény megjelenése után végrehajtotta e feladatot. A szerző elemzi továbbá az állandó megőrzésre javasolt (A), a selejtezendő (S), valamint az egy idő múlva újraértékelendő (V) dokumentumfajták százalékos megoszlását. Példákon szemlélteti az A és V jelű iratok százalékarányának fokozatos csökkenését. Amíg az 1975—81 között keletkezett szabályzatokban az A jelűek 40—50%-ot, a V jelűek pedig 20—30%-ot tettek ki, addig az újabb szabályzatok már 25—35% A jelű és 2—3% V jelű iratról szólnak. Természetesen az iratfajták százalékaránya nem azonos az iratok mennyiségének arányával. Tudnivaló, hogy az A jelű dokumentumok általában összegező, kevés lapból álló iratok, míg az S jelűek általában nagy iratkomplexumokra vonatkoznak. Alapos elemzés után becsléssel állapították meg az egyes iratcsoportok mennyiségi százalékos arányát. Eszerint olyan esetben, ahol az iratfajták megoszlása: A 42%, V 2%, S 56%, a mennyiségi arány így alakul: A 5,3%, V 0,3%, S 94,4 százalék. A szerző végül megállapítja, hogy a feltüntetett arányszámok korántsem állandóak, sőt folyamatosan változhatnak, ahogy változik az intézmény vagy szerv ügyköre, hatásköre és jelentősége. Újonnan felfedezett ősnyomtatványok a Metternich család levéltárában címmel Jaroslava Hoffmannová közöl rövid ismertetést 4 darab egylapos ősnyomtatványról, amelyeket a prágai Állami Központi Levéltár Metternich-levéltárában találtak egy darabellenőrzés során. I. Miksa császár 4 nyomtatott mandátumáról van szó, amelyek az említett családi levéltár Francisco-Georgicum-mal jelölt részében a Birodalmi rendi ügyek (Reichsstándisehes) feliratú csomóban lappangtak eddig. A Francisco-Georgicum rész a Metternich-levéltár azon részét jelöli, amely Franz Georg Metternich-Winneburg (1746—1818), a későbbi kancellár apjának iratait tartalmazza. A legrégibb a 4 közül az 1494. november 24-én, Antwerpenben kiadott mandátum, amely Kuno Winneburgnak van címezve, felhívás a birodalmi gyűlésen és a római császári koronázási menetben való részvételre. Két további mandátum 1496. május 23-án kelt Augsburgban, szintén felhívást tartalmaz a koronázási részvételre, illetve a francia király elleni hadjáratra. A negyedik mandátum 1498. augusztus 11-én Freiburg im Breisgau-ban kelt. Felszólítás a birodalmi gyűlés által jóváhagyott és eddig be nem fizetett adó befizetésére. A szerző utánanézett a szóba jöhető ősnyomtatvány-bibliográfiáknak és megállapította, hogy az 1494-es és az egyik 1496-os darab nem azonos az egyik ismert ősnyomtatvánnyal sem. A másik 1496-os és az 1498-ban keltezett darab előfordul az egyik német bibliográfiában is. Egyébként mind a négy ősnyomtatvány igen jó állapotban van. Az állami szimbólumok problémáihoz a München utáni Csehszlovák Köztársaságban és az ún. Protektorátusban címmel Milán Hlinomaz azokat a javaslatokat, elképzeléseket ismerteti, amelyek 1938 őszétől az akkori belügyminisztérium által a prágai Belügyminisztériumi Levéltárban (a mai Állami Központi Levéltár elődje) összehívott szakértői csoport munkája során keletkeztek. A müncheni egyezmény után megcsonkított Csehszlovákia csak rövid ideig állt fenn (1938. szept. 30.—1939. márc. 15.). Ezután a német megszállás következtében Cseh-Morva Protektorátust hoztak létre, amely a háború végéig állott fenn. A szakértői bizottság a négy év alatt többször ülésezett, de a javaslatai gyakorlati megvalósítására nem, illetve alig került sor. Tagja volt egyébként az ismert Václav Vojtísek is

; a prágai Károly Egyetem történelmi segédtudományok tanszékének professzora. 84