Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Zielbauer György: A historia domusok mint a magyarországi felszabadító harcok történetének forrásai / 41–49. o.

tathatatlannak jelenti ki azt, hogy a szovjet hadsereg 18. harckocsizó hadteste 1944. szeptember 23-án Battonya körzetéből indította meg azt a támadást, amelynek célja a Tiszántúl felszabadítása volt.

7 A Battonyával foglalkozó visszaemlékezésekben többször kétségbe vonják a német hadsereg által naponta vezetett hadinapló („Kriegstagebueh") bejegyzéseit. Ezzel szemben amikor az érdek úgy kívánja, akkor 100%-os forrásnak fogadják el az MTI, illetve a berlini Interinf propagandisztikus célokat nem nélkülöző jelentéseit.

8 Nem tulajdonítunk korlátlan jelentőséget a német hadijelentéseknek, de megfelelő forráskritikával csak ezek állanak a hadtörténészek, történészek rendelkezésére. E források szerint 1944. szeptember 23-án a Battonya ellen indított szovjet támadást 5 harckocsi kilövésével a község előtt még megállították.

9 Másnap, 1944. szeptember 24-én a Makó elleni előnyomulás során (nehéz ellenséges erők) elfoglalták Nagy szentmiki ós, Nagylak és Csanádpalota helységeiket. Békéscsabától délikeletre az ellenség elfoglalta Eleket.

10 Ezen a napon 1944. szeptember 24-én a magyar csapatok kezén volt a következő arcvonal: Peregul Mare-Mic, Battonya, Dombegyház, Kevenmes, Kétegyháza, Pilul, Varsand. Tehát Battonya még 1944. szeptember 24-én a magyar csapatok kezén voltM Az 1944. szeptember 25-i bejegyzés szerint Mezőhegyes felől egy magyar zászlóalj (2. ung. Bt-le.) visszafoglalta Csanádpalotát, a szovjet hadsereg pedig Arad északi térségében elfoglalta Kétegyháza és Gyula helységeket.

12 A következő — 1944. szeptember 26-i bejegyzés szerint az ellenség nyugat—északnyugat felől körülzárta Makót, a páncélosai pedig már Hódmezővásárhely előtt állnak.

13 A II. magyar tart. hadtest arcvonalának ismertetésekor a jelentés szerint Királyhegyes—Pitvaros—Mezőhegyes—Kunágota—Kétegyháza—nyugat-Elek—délnyugat-Gyulavári helységek vannak a magyar alakulatok birtokában.

14 A német hadijelentések szerint Battonya 1944. szeptember 26-án kerülhetett a szovjet csapatok kezére. Az időjárásra vonatkozóan sem fedik a valóságot a Battonyával foglalkozó visszaemlékezésekben leírtak. A német hadinapló erről a következőket állapítja meg: „Wetter und Strassen: Temp. um 22 Grad, bedeckt, Wegelage unverándert gut."

15 1944. szeptember 25-re (hétfő) vonatkozóan az időjárás-jelentés a következő: „Temp. um 25 Grad, leicht bewölkt, am Abend Regen, Wegelage unverándert gut."

16 Az időjárásról szóló német megállapítások azt erősítik meg bennünk, hogy Púja Frigyes 1964-ben megjelent visszaemlékezése az igaz, mely szerint a szovjet csapatoknak az 1944. szeptember 26-i bevonulás előtt ,,elállt az eső, s délutánra már a nap is előbújt".

17 A felszabadító harcok utolsó szakasza — hazánk teljes felszabadításának időpontja körül nem volt vita hosszú időn keresztül, bár a néhány példányban készült ún. „faluikrónika" és egy-két újságcikk utalt arra, hogy Nemesmedves község 1945. április 4-én történt elfoglalását követően még itt-ott (Nemesmedvesen is) harcok folytak.

18 Sokan azonosították Nemesmedves belterületének elfoglalását az ország felszabadításának befejeződésével, pedig az 1944. szeptember l-jétől 1945. március közepéig tartó időben megközelítőleg 100 000 magyar zsidó munkaszolgálatos, továbbá különböző nemzetiségű hadifoglyol?, osztrák és magyar polgári lakosok építették az osztrák és sok helyen magyar területen fekvő ún. „birodalmi védőállás"-t. Egy német forrás szerint „a 3. német páncéloshadosztály II. pc. gránátos ezredének 3. zászlóalja 1945. április 12-én éjjel az orosz csapatok gyűrűjébe került. Háromórai harc után kitörtek, majd 2,30nkor elérték a határt Eberau—Gass—Moschendorf között. Ez volt a német Wehrmacht utolsó zászlóalja, amelyik 1945. április 13-án Magyarország területét elhagyta." (Kiemelés tőlem — Z. Gy.) Az Ausztriában megjelent „Blutiger Frühling" c. munka, „Die Kámpfe im südlichen Burgenland und in der Steiermark" fejezetében, a szerző megállapítja: „A Birodalmi Védőállás Heiligenkreuz, 42