Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - KILÁTÓ - Draskóczy István: A Bolognai Állami Levéltár / 71–81. o.

lógna püspöke töltötte be a teológiai kar kancellárja tisztét, ezért alkalmazottai egyetemi kérdéseket is lejegyezhettek. Fennmaradt irataik között egyetemi vonatkozású okmányokkal is találkozhatunk, amint a bolognai Chartularium Studii Bononiensis eddig megjelent kötetei tanúsítják.

10 1452-ben Bessarion bíboros, pápai legátus rendelte el — a megszűnt Memoriali pótlására —, hogy a közjegyzők az 50 líránál nagyobb értékű ügyletekről másolatokat készítsenek, és ezeket adják át az újonnan felállított regisztráló hivatalnak. Így jött létre a második fond 3483 kötetet számláló sorozata, amelyben az 1452 és 1853 közötti időszak ügyei követhetők nyomon. Az Archivio publicóból kialakított gyűjtemény, ami a levéltár harmadik fondját képezi, a feljegyzések, oklevelek tárgya szerint kialakított sorozatokból áll. A legrégibb darabjai az 1329 és 1439 közötti végrendeletek. Bologna XVIII. század végi és XIX. század eleji földbirtokviszonyai a telekkönyvi hivatal kataszteri felmérései és térképei segítségével kutathatók. Az 1816-ban elrendelt pápai felmérés különböző változtatásokkal 1924-ig volt érvényben. A Bolognai Állami Levéltárnak külföldiek által legtöbbet használt és idézett része az egyetem levéltára. Az intézet történetének megfelelően három fondra osztották az iratanyagát. Az elsőbe tartoznak a tulajdonképpeni középkori egyetem (Studio) dokumentumai. 1800-ban a középkori szerkezetét őrző felsőoktatási intézményt megszüntették, és helyére a kornak megfelelő szervezetet hoztak létre. Három kara volt: matematika—fizika, orvosi és jogi. 1824ben újabb reform következett. 1826-ban XII. Leó pápa felállította a bölcsészeti fakultást. Ez a harmadik fond, az Universitá pontificia (Pápai egyetem) 1824től 1859-ig öleli fel az intézmény anyagát. Ekkor az intézet új változáson esett át. De ennek az iratait már nem az Állami Levéltár őrzi, hanem az Egyetem Levéltára. Azóta ez a nagyhírű felsőoktatási intézmény jelentős fejlődésen ment keresztül. Amíg az 1850. évi mélyponton csak 600 hallgatója volt, addig ma több tízezren tanulnak itt. Sajnos épp a legérdekesebb 1800 előtti időszak iratait érte a legtöbb pusztulás. Tudjuk például, hogy a német nemzet aktái szétszóródtak a napóleoni háborúk idején. Egy részüket Jozef Maria Malvezzi de Medici gróf vette meg és mentette át.

11 A pusztulás méreteit mutatja, hogy az Universitá pontificia-t 507 csomó, 9 kötet és 165 regisztrumkötet dokumentálja, addig a Studio az 1317 és 1800 közötti korszakból 119 csomót, 25 köteget, 52 kötetet és 238 regisztrumkötetet számlál. Eme anyag egy része eredetileg az Érseki levéltárban volt, ahol még ma is lehet egyetemi vonatkozású aktákra akadni. 1300 táján a bolognai Studio tulajdonképpen 3 kollégiumból és ugyanenynyi egyetemből állt. A joghallgatóknak ugyanis valójában két szervezetük volt, az Universitas Citramontanorum és az Universitas Ultramontanorum. Az előbbibe az olaszok három nagy nemzete, az utóbbiba pedig az Alpokon túliak 5 nagyobb és nyolc kisebb nemzete tartozott. A magyar a német natio egyik kisebb nemzete volt. Ma az iratanyag alapján a joghallgatók egységes nemzetéről beszélhetünk. A XIII. század végén az orvostanhallgatók és a szabad művészetek diákjai külön universitas-ba tömörültek. A hallgatók eme szervezeteivel szemben a doktorok kollégiumai külön testületek voltak, amelyeket a profeszszorok hoztak létre. Ök foglalkoztak a hallgatók vizsgáztatásával. A kánonjog, a római jog, az orvosok és a szabad művészetek doktorainak önálló korporációi voltak. Az egyetemi tudományos fokozatok hivatalos odaítélésének a jogát 1219-től kezdve a székesegyház főesperese gyakorolta. Az Archivio di Stato-ban őrzött egyetemi Studio fondjának a tagolódása 78