Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - KILÁTÓ - Draskóczy István: A Bolognai Állami Levéltár / 71–81. o.

tív, rendőri és közellátási feladatokra zsugorodott, hisz — mint mondtuk — az irányítás a szenátus, illetve a legátus kezébe ment át. A vezetőjéről Tribuni della plebe (néptribunusok) nevet viselő, ugyancsak önálló fondot alkotó hivatal tevékenysége a kézműves polgárságra és a kereskedőkre terjedt ki. Nevét a város egyes kerületeiről, a tribus-okról kapta, amelyeknek az élén állt egy-egy néptribunus. Négy kerület volt Bolognában. A tribunusok ellenőrizték a céhek tevékenységét, pénzügyeit. Ők hoztak döntést akkor is, ha ellentmondás volt a kereskedelemre vonatkozó rendelkezések között. Külön hivatala volt az, amely a piac feletti felügyeletet látta el. A középkori törvénykezési szervezet átszervezése után két bíróság jött létre, amelyek mindegyike egy-egy önálló fond. Az egyik, a Tribunale del Torrone (Torrone bírósága) a nevét arról az előbb börtönnek, majd törvényszéknek használt toronyépületről kapta, amit a helyiek így hívtak. A büntetőperek tartoztak hozzá. A másik bíróság (Tribunale di Rota — Rota törvényszék) nemesi eredetű bíráinak a tevékenysége a polgári perekre terjedt ki. A pápai kúriához lehetett innen tovább fellebbezni. Idővel a kúria mind több és több ügyben ragadta magához az első fokú fórum szerepét. A két bírói szervezet anyaga több mint 30 000 raktári egységre (regisztrum, kötet, köteg) rúg. A következő levéltár, Periodo napoleonico (Napóleoni korszak) polcain az 1796 és 1816 közötti évekre találunk forrásokat. Az ekkor működött intézmények mindegyike egy-egy fond. A Restaurazione (Restauráció) nevet viseli az a levéltár, amelyben a pápai kormányzás helyreállítása után szervezett hivatalok fondjait találjuk meg az 1814 és 1859 közötti évekből. Az időrendet, ahogy ezt korábban is láttuk, itt sem kezelték mereven. Ha valamelyik szerv működése túlnyúlt a korszakhatáron, nem osztották két részre az iratanyagát, hanem meghagyták ott, ahova szervesen tartozott. így például az 1816-ban megszervezett bolognai Kereskedelmi Bíróság (Tribunale di commercio di Bologna) anyaga 1913-ig itt található meg. A második szekcióban az 1859 utáni korszak szerveinek az iratait találjuk meg. Az anyag zömét még a múlt század aktái teszik ki. A városi szervezettől és irányítástól független intézmények, egyházi testületek, családok levéltárai alkotják a Harmadik szekciót. Ez a szekció valójában különböző provenienciájú levéltárak gyűjteménye. Meglepő, de itt is talál a kutató egy Comuni (Komunák) nevet viselő levéltárat, amely az 1802 és 1870 között keletkezett iratokat foglalja magában. A magyar kutató számára szokatlan, hogy milyen gazdag anyagot tartalmaz a közjegyzői levéltár. Az egykori Camera actorum-ból kikerült közjegyzői oklevelekre, illetve eme közhitelű személyek irodáiból kikerült regisztrumkönyvekre épült. Mint mondtuk, ezeket az irományokat a XVII—

XVIII. században különböző helyekről szállították ide. Három fondra tagolódik. Az elsőben helyezték el a város és környéke közjegyzői elé került ügyekről készült akták eredeti példányait. A második fondba a másolatok kerültek, míg a harmadik részt az Archivio publico XVIII. századi átrendezése során alakították ki. Közülük természetesen az első a legnagyobb. Elsősorban kora újkori és újkori feljegyzéseket találunk itt. Amíg a 13. századot mindössze 8 regisztrumkötet, a 14. századot 50 csomó és 332 regisztrumkötet, a 15. századot 1086 csomó és 1045 regisztrumkötet képviseli, addig egyedül a 17. századból 1410 csomónyi és 7181 regisztrumkötetnyi ügy írásos nyoma maradt fenn. Az első okmányt 1226-ban, az utolsót pedig 1877-ben adták ki. A tájékozódást elenchus és a jegyzőkről (3785 volt) készült index könnyíti meg. Közülük többen a Stúdium vagy valamelyik kollégium szolgálatában álltak, s ezek ügyeit is írásba foglalták. A Curia Vescovile (Püspöki kúria) jegyzőinek az irományai azért érdekesek, mert Bo77