Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A megyei városok iratanyaga a Horthy-korszak utolsó éveiben és a frontvonal áthaladása idején: II. rész / 34–47. o.

lelő intézkedés nem történik, az említett törvényhatóságoknak, megyei városoknak és községeknek a történetírás szempontjából pótolhatatlan értékű iratanyaga rövid időn belül teljesen elpusztul. Minthogy pedig nemcsak az ún. történetivé érett iratokat, hanem a legutóbbi évek irattermését is, amely a legtöbbször helyhiány miatt az irattárból idő előtt kikerül, a közeli megsemmisülés veszélye fenyegeti, a közigazgatást is előbb-utóbb jóvátehetetlen veszteségek érhetik. Ennek az iratanyagnak sorsáért az Országos Levéltár ilyen körülmények között semmiféle felelősséget nem vállalhat. Nagy jelentőségű volna, ha a levéltármentési munkálatok addig is hamarosan megindulhatnának, mielőtt az országos levéltári főfelügyelet megkezdené működését, és a jövőben intézményesen biztosítaná a törvényhatóságok, megyei városok és községek történeti értékű iratanyagának fennmaradását.

22 Aligha vonható kétségbe, hogy az Országos Levéltár a vidéki közigazgatási levéltárak helyzetének felmérésével nagy jelentőségű és elismerésre méltó munkát végzett. Ezt követően erőteljesen nekilátott a régóta esedékes levéltári törvény kidolgozásához is, amelynek életbe léptetése a levéltárvédelem megszervezésére és az egész levéltárügy korszerűsítésére egyaránt megteremtette volna a jogszabályi kereteket. Elmaradtak viszont olyan további lépések (pl. a belügyminiszter felkérése arra, hogy a maga részéről is tegyen intézkedéseket a helyzet javítására), amelyek a levéltár fenntartókat saját lehetőségeik jobb kiaknázására kötelezhették volna. Az események felgyorsulása oda vezetett, hogy a háborús események előbb érték el az ország területét, mint ahogy a kor követelményeinek megfelelő levéltárvédelmi intézkedések megtörténhettek: volna, s a magyar levéltárügy e szervezeti széttagoltság állapotában jutott el az új korszak kezdetére. C) A megyei városok iratanyagának háborús károsodása Az 1940—1941. évi országos felmérés alkalmával a (kiküldöttek csask a törvényhatósági levéltárak esetében tájékozódtak arról, hogy háborús veszély esetére történtek-e lépések, vannak-e elgondolások a legértékesebb iratok fokozottabb biztonságba helyezésére, ilyen kérdések a megyei városok iratanyagával kapcsolatban nem szerepeltek az útmutatóban. A későbbiek folyamán — felsőbb intézkedés hiányában — az iratanyag kezelői vagy saját elgondolásuk, vagy a levéltárfenntartó, illetve a kiürítési kormánybiztosok rendelkezései szerint cselekedtek. A felszabadulás után az Országos Levéltár két alkalommal is végzett adatgyűjtést a megyei városok iratanyagáról. Először a béketárgyalások előkészítésével kapcsolatban 1945. október 19-én kelt (9 kérdőpontot tartalmazó) körlevelére a háborús károkról érkeztek be jelentések,

23 majd az 1947. december 4-én a magyar levéltári kataszter összeállításához 47 kérdőpontra kért választ a megyei városok levél- és irattáraival kapcsolatban.

24 A következőkben e két adatszolgáltatás alapján kívánunk a megyei városok iratanyagának háborús károsodásáról rövid áttekintést adni. Nincsen adat Nagykanizsa, Rákospalota és Zalaegerszeg iratanyagáról, válaszolt viszont több olyan megyei város is, amelynek 1940—1941. évi levéltári szemléjéről nem sikerült jelentést feltalálni. Arra hivatkozva, hogy nincsen levéltára, nem adott érdemleges választ Kaposvár (más forrásból tudjuk, hogy iratanyagát 1944 szeptemberében előbb egy lakatosműhelybe, majd onnan a felszabadulás első napjaiban egy iparostanonciskola épületébe szállíttatta, ahol elsősorban az 1912 előtti iratok semmisültek 44