Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A megyei városok iratanyaga a Horthy-korszak utolsó éveiben és a frontvonal áthaladása idején: II. rész / 34–47. o.

Az iratanyagról — vagy legalább annak nagyobb összefüggő részéről — általános leltár csupán néhány levéltárban készült. Ilyen általános leltárról tesz említésit a jelentés Zalaegerszegen, amelynek segítségével a levéltárban mindent meg lehet találni. Karcagon Hild Viktor a már említett rendezés alkalmával az egyes tárgyi egységeket feltüntető „Vezérkönyvet" állított össze, ennek alapján ilyen mélységig lehetett a levéltárban tájékozódni, az egyes iratok előkeresésére azonban a régebbi rendezés 4 kötetnyi indexére is szükség volt. Kőszegen a levéltárat rendező Suhajda Lajos az anyagról áttekinthető cédulakatalógust is készített. Az ún. „titkos levéltár" használatát több városban (pl. Egerben, Kőszegen) külön iratjegyzék is segítette. Több városban tettek említést — bár bővebb felvilágosítást csak egy-két helyen tudtak adni —, az iratok korábbi, de általában már századunkban végzett selejtezéséről, illetve ilyen címen végzett iratpusztításról. Egerben a rendezést végző Pálmay József, illetve Szókelyhidy Viktor 1919-ig bezárólag selejtezte is a levéltár anyagát. A selejtezést a városi tanács rendelte el 13(168/1923. évi határozatával, amely iratféleségeik szerint az iratok selejtezési időhátárát 5—iio—32 évben állapította meg. A mintegy 100 q 'kiselejtezett iratot a város 1924-ben adta el bezúzásra. Esztergomban a levéltárnok a polgármester rendeletére s — mivel az ügyben szabályrendelet, határozat, terv vagy utasítás nem készült — saját intenciói szerint kiselejtezte az 1788—1800 közötti évek „kisebb jelentőségű ügyeit" (visszaemlékezése szerint a jelentéktelen peres és gazdasági vonatkozású iratokat, körözéseket stb.), a kiselejtezett iratokról jegyzéket készített, és az ülés jegyzőkönyvekben a megfelelő bejegyzés -mellé a „kiselejtezve" pecsétet is beütötte. Az átselejtezett iratok terjedelme mintegy a felére csökkent. Mosonmagyaróváron a rendezést végző Murányi Kálmán tanár (és tanítványai) az 1883—1895 közötti évek iratait egyúttal selejtezték is. Az ügyiratokat egyenkénti átnézéssel minősítették, és az anyagnak kb. felét selejtezték ki. A munkát a polgármester szóbeli utasítására végezték, arról akta nem maradt fenn, a kiselejtezés tényét sehol sem jegyezték fel, így annak elveit sem lehetett utólag megállapítani. Nagykanizsán a város vezetősége 1913-ban Freiler Adolf ügyvédet bízta meg az 1867—1882 (ez utóbbi nem -kétségtelen adat) évi iratok selejtezésével. A selejtezés mértékére jellemző, hogy az 1867-ben keletkezett 2210 ügyiratból mindössze 3 maradt meg. A később keletkezett iratoknak a selejtező már nagyobb jelentőséget tulajdonított, és ezekből már többet visszatartott. A selejtezésnek annyi írásos nyoma maradt, hogy Freiler feljegyezte a kiselejtezett iratok iktatószámait. Az újabb selejtezést — miután Prickler Gyula akkori levéltárnak jelentette, hogy az irattár megtelt, de a régebbi iratokat sem tudja onnan máshova átszállítani —, a polgármester javaslatára a képviselőtestület 1926. május 10-i ülésén hozott határozatával rendelte el. A városi pénztárosból, árvaszéki ülnökből és árvaszéki kezelőből selejtezési bizottságot alakítottak, a selejtezést pedig Halvax Gyula korábbi városi irattáros végezte (nagyobb részben már mint nyugdíjas, elég tisztességes, 1 pengős órabérért). A selejtezés az 1882-vel kezdődő tanácsi, az 1867 utáni árvaszéki, községi bíráskodási, számvevőségi és pénztári iratokra terjedt ki — nagyjából a századfordulóig. A kiselejtezett iratokról Halvax jegyzéket készített, a selejtezés szempontjairól azonban semmit sem lehetett megállapítani. Vácon a közigazgatási iratoknak mintegy 80%-át az 1900-as és az 1910-es években az akkori jegyző, majd a közigazgatási tanácsnok — tanácsi határozat alapján — kiselejtezte. Veszprémben a főjegyző emlékezete szerint 1910 körül selejteztek, de hogy milyen elvek alapján, mely anyagban, kik végezték ezt a murikat, arról semmit sem tudott mondani. Zalaegerszegen 1928-ban az irattár 19*11—1924 közötti anyagában hajtottak végre — úgy tűnik — szabályszerű selejtezést. A vá35