Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balázs Péter: A megyei városok iratanyaga a Horthy-korszak utolsó éveiben és a frontvonal áthaladása idején: II. rész / 34–47. o.

BALÁZS PÉTER A megyei városok iratanyaga a Horthy-korszak utolsó éveiben és a frontvonal áthaladása idején II. rész. Az iratok rendezése, leltározása és selejtezése Az 1940—1941. évi felmérések alkalmával már a levéltári anyag elhelyezésével és tárolásával kapcsolatban is több város (Csongrád, Esztergom, Gyöngyös, Kalocsa, Mohács, Mosonmagyaróvár, Nagykanizsa, Nagykőrös, Szentes, Veszprém) esetében szó esett az iratok — vagy azok egy része — rendezetlenségérői, nehézkes használhatóságáról. A sönt, sajnos, tovább lehet folytatni más városok (Hajdúböszörmény, Hajdúnánás, Hajdúszoboszló, Makó, Pápa, Szentendre, Szombathely, Vác stb.) iratainak hasonlóan leromlott rendezettségi szintjéről. Bárki is kezelte ugyanis a város levéltárát, feladatának csak a kurrens feladatok ellátását tekintette. A felmérés éveiben említésre méltó rendező munka egyedül Kőszeg levéltárában folyt, ahol Suhajda Lajos nyugalmazott magyar— latin szakos gimnáziumi tanárt e célból alkalmazta a város. A nevezett az egyegy sorozatba tartozó köteteket- összeválogatta és időrendbe rakta, majd az — állítólag teljesen rendezetlenül, szétbomolva talált — iratokat időrendbe szedte és kötegelte. A rendezés mikémtjét a kiküldött elhibázottnak minősítette, hiszen az egyes iratokon levő signaturák (tárgyi sorozat és numerus) alapján a korábbi rend is helyreállítható lett volna. További három városban a Horthy-korszakban végeztek levéltári rendezést. Egerben Pálmay József ny. gyulafehérvári főlevéltárnok, majd Székelyhidy Viktor ny. gazdasági felügyelő az 1930-as évekre fejezték be az iratok régi rendjének helyreállítását, de egy évtizeddel később az anyag rendje itt-ott már megbomlott. Mosonmagyaróváron 1925 táján Murányi Kálmán helybeli nyelvszakos gimnáziumi tanár hosszabb időt töltött Magyaróvár iratainak rendezésével. Ennek kapcsán a nevezett (és berendelt tanítványai) az 1867 előtti anyagnak mintegy felét évenként csoportosították és csomókba helyezték, az 1867 utáni iratok összekeveredett részét az eredeti irattári rendbe rakták vissza. Salgótarján régi iratait 1923—1924-ben Horváth László tanácsnok rendezte. Az első világháborút megelőző évtizedekből rendezésről tudunk még Makón, ahol a levéltár legrégebbi iratait Borovszky Samu szedte rendbe, és „Makó városát régi időktől érdeklő anyag" címmel csomózta, Zalaegerszegen, ahol az iratokat 1901—1902-ben Sebők Samu gimnáziumi tanár és Karcagon, ahol 1912— 1913-ban Hild Viktor a régi tárgyi csoportokat megtartva, ezen belül pedig időrendben szedte össze az iratokat. A ránk maradt 32 jelentésben egyedül Gyöngyös esetében olvashatjuk, hogy a város tervbe vette az áttekinthetetlenségig összekeveredett levéltári anyag rendezését, és e célból már tárgyalásokat is folytatott Bachó László ny. alezredes, történelemtanárral. 34