Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - Harsányi László: Magyar főpapi címerek a XX. században / 25–33. o.

HARSÁNYI LÁSZLÓ Magyar főpapi címerek a XX. században A heraldika világszerte reneszánszát éli, és sokak örömére szolgál, hogy a címertan ismét létjogosultságot szerzett hazánkban, visszanyerve helyét a társadalomtudományok világában. Összefüggésben van ez a hagyományok tiszteletével, az identitáskérdéssel s nem utolsósorban a történeti múlt iránt megnyilvánuló érdeklődés növekedésével. Ismét rangos forrásnak tekintik a címereket, s ki-ki igyekszik minél többet kiolvasni belőlük. Az egyháztörténet több kérdését kell ugyancsak újra megválaszolni, a még feltáratlan területeket ismertetni s mindezt a kor színvonalán értékelni. Az egyházi heraldika valahol a két fentebb említett tudományág metszéspontjában helyezkedik el, s ez ideig Magyarországon az egyházi heradika kérdéseivel részletesen és összefoglaló jelleggel nem foglalkozott címertani munka.

1 Kutatómunkámat összegezve ezúton szeretném bemutatni főbb vonalaiban a katolikus egyház főpapjainak címerhasználatát, elemezni és értelmezni a sajátos címereket, címerfképeket a szorosan hozzájuk kapcsolódó jelmondatokkal, megkísérelni annak a kérdésnek a megválaszolását, hol és hogyan helyezhető el mindez a magyar heraldika rendszerében.

2 A magyar történelemben, a címerek elterjedésének korától számítva is, több száz főpásztor volt hivatalban. Címereik, jelmondataik összegyűjtése többéves kitartó kutatómunkát kíván. E tanulmány készítésékor megvizsgáltam számos címert az elmúlt századokból, azonban részletesen csak az elmúlt évtizedekben kinevezett főpapok címereit elemeztem.

3 Ehhez azonban kevésnek bizonyult a heraldikai szaknyelv ismerete: segítségül kellett hívni az archontológiát, a művészettörténetet, szembe kellett nézni a liturgiatörténet, a teológia és az egyházjog számos kérdésével is/' A címerek sajátos szimbólumainak értelmezéséhez a keresztény ikonográfia adott eligazítást, valamint az, hogy viselőik a kutatómunka idején személyesen adták meg a magyarázatot — mintegy primer forrásként — az előforduló jelképek, a mesteralakok és a címerképek általuk használt éritelmezését, minek eredményeképpen elkerülhető volt ezek túlmagyarázása vagy önkényes értelmezése. Európa-szerte létező fogalom a „jó heraldikai ízlés" és a „heraldika szabályai", ugyanis a címerhasználat nem kötelező, hiszen alkalmazható helyette más szimbólum is — esetleges használatakor viszont illik betartani az évszázados heraldikai szabályokat. Hierarchikus szervezeténél fogva a katolikus egyház mindenkinél jobban ügyelt a címerjog és a címerviselés szabályainak betartására, mégis gyakran találkoztam e szabályoknak meg nem felelő avagy antiheraldikus címerekkel. Ennek okát abban látom, hogy a címertan az elmúlt évtizedekben hazánkban a történettudomány mostohagyermeke volt, s a címerek tervezői nem ügyelhettek a szabályokra, minthogy gyakran nem is ismerték azokat. Egy másik 25