Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - Zsoldos Attila: A szolgabírói tisztségnév kialakulásának kérdéséhez / 12–19. o.

meszeiéből adódóan része volt a megyebeliek archaikus világa felbomlásának. Ennek a folyamatnak azonban más tényezői is voltak. Az eddigi kutatások, bár egyöntetűen a formálódó köznemességet jelölik meg a királyi hatalom egyetlen számba jöhető szövetségesének a XIII. század végének hatalmi harcaiban, mégsem fordítottak kellő figyelmet arra az irányító tevékenységre, amelyet a királyság a köznemesség és önkormányzata kialakításában fejtett ki. Ugyanakkor a megyei önkormányzat létrejöttének az ignobilisoktól független, egyoldalú vizsgálata óhatatlanul homályban hagyja az országos nemesség sorain kívül rekedt rétegek egyre reménytelenebb küzdelmét a megyei életben betöltött hagyományos szerepük megőrzéséért. Csak a XIV. század második felében szorulnak ki az ignobilisok véglegesen a megyei élet fórumairól, s csak ekkor válik a megye valóban nemesivé. Láthattuk, a szolgabíró tisztségnév eredete nem magyarázható a királyi serviensek XIII. század közepi önmegnevezésével. Más irányban kell tehát a megoldást keresnünk. Kevéssé ismert tény, hogy a szolgabíró kifejezés más összefüggésben is előfordul a magyar kormányzattörténetben: a XVII. század eleji Tokajban a mezőváros egyik tisztségviselőjét nevezték így/'

3 Tanulságos a két intézményről való ismereteink összevetése. Az 1290: 5. te. tilalmazza, hogy a megyés ispán a szolgabírák nélkül ítélkezzen, azaz a törvény az ispán állandó bírótársaivá jelöli ki a szolgabírákait/'

4 Tokajban az évenkénti tisztújításkor a főbíró mellé két „hites szolga biro társat" is választottak. A XIV. század első felében a megyei szolgabírák önálló oklevéladása elsősorban hiteleshely jellegű tevékenységükhöz kapcsolódott: önállóan vettek fel fassiókat eskütételekről, adósságok, bírságok kiegyenlítéséről, fogott bíráik előtti egyezségekről, esetenként birtokügyekről is/'

5 A mezővárosi szolgabírák a jegyző mellett töltötték be a hiteles bizonyság szerepét. A megyei szolgabírák — a XIII. század végén egyébként korántsem egységes — latin nyelvű elnevezései közül királyi tanácsi határozat szövege tartotta fent az esküdt nemesek (jurati nobiles) változatot/'

0 Tokajhoz hasonlóan más mezővárosokban is tevékenykedtek a főbíró mellett társbírák; ezeket Miskolcon esküdt bíráknak nevezték. A párhuzamosság a két azonos elnevezésű tisztség között tagadhatatlan. Kormányzattörténeti szempontból azonban kizárható a két intézmény közötti genetikus kapcsolat. A magyarázatot a két tisztségnév azonosságára az adja meg, hogy a nyelv azonos helyzetre azonos módon reagált. Mindkét esetben a fő bíró mellett működő bírótársakról van szó, akiknek alárendelt, beosztott, segítő szerepét az összetétel „szolga" előtagja jelzi.

47 Történeti érvek egyik tisztségnév nyelvi magyarázatánál sem engedik meg az összetétel jelöletlen birtokviszonyként való értelmezését. A funkciók jellegzetességei alapján mind a megyei, mind a mezővárosi szolgabírót jelölő kifejezést minőségjelzői összetételnek tarthatjuk.

48 A szolgabíró tisztségnév megyés ispán mellé rendelt „beosztott, szolga"-bíró-ként való értelmezése maradéktalanul megfelel a szolgabírák által a XIII—

XIV. század fordulóján a megyei igazgatásban betöltött szerepnek. A kifejezés eredetének ez a magyarázata nemcsák nyelvi szempontból állja meg a helyét, hanem megfelelő összhangot is teremt az ún. nemesi megye kezdeteire vonatkozó társadalom- és kormányzattörténeti forrásaink értelmezésében. 17