Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 4. szám - Zsoldos Attila: A szolgabírói tisztségnév kialakulásának kérdéséhez / 12–19. o.

Szintén Abaújban más várjobbágyok megyei generális congregaitiók alikalmával a perbe hívó kikiáltó szerepót töltötték be.

28 Bereg megyében pedig 1363ban említik a Bakta birtokot, melynek castrenis lakói hasonló szolgálattal tartoztak.

29 A várszervezet bomlásakor népeinek egy része tehát az új típusú megye szolgálatában találta meg helyét a vidéki élet megváltozott viszonyai között. Az ún. királyi és nemesi megye alkotóelemeinek összefonódása nemcsak a végrehajtó, hanem a döntéshozó szférában is megfigyelhető. A XIV. század elején Baranya megye hatósága nem a szokásos formában (ispán vagy alispán és a négy szolgabíró) intitulálta kiadványait: a testület hatodik tagjaként Jakab major exercüus tevékenykedett közel két évtizeden keresztül.

30 Nem lehetett ritka eset, hogy ignobilisok a megyés ispán helyettesekónt jutottak pozícióhoz. Az 1290—91. évi törvényhozás mindenesetre szükségesnek látta tiltani.

31 Egy konkrét esetben az említett artikulus alkalmazásáról is biztos tudomásunk van. Menoldus fia Ábrahám comes, a galgóci vár jobbágya 1293 és 1296 között kimutathatóan Pozsony megye curialis comese volt.

32 A tisztség elnyerésében nyilván nagy szerepet játszott Csák Máté pártfogása: feltehetően már 1292 óta az ő familiárisa volt a forrásainkban gyakran „Vörös"-nek mondott Ábrahám.

33 Bár a királyi kegy már többször is tekintélyes birtokokhoz juttatta

34 várjobbágyi státusa változatlan maradt. Ezt a helyzetet rendezte III. Endre 1294. évi privilégiuma, mellyel a király Ábrahámot és egyik rokonát országa valódi nemesei közé (in numerum et consortium verorum nobilium regni nostri) sorolta.

35 A curialis coimesi tevékenység kezdetének (első ismert oklevelét 1293. november 30-ról datálja) és a nemesítő oklevél dátumának (1294. január 18.) feltűnő közelsége és egymásutánisága kétségtelenné teszi, hogy Ábrahám státusának az 1290: 4. tc-nek megfelelő, utólagos korrekciójával állunk szemben. Az ún. nemesi megye reprezentánsainak tartott szolgabírákkal kapcsolatosan is feltűnnek ignobilisok. Pozsony megyében egy bizonytalan datálású oklevélben (1306. január 8. előtti) többek között Chene fia, Farkas várjobbágy szerepel Rynekerius curialis comes embereként.

36 Ugyanez a Farkas 1308—9 táján már a Pozsony megyei quattuor judices egyike.

37 A két időpont közötti nemesítésnek semmi nyoma — ennek ellenére természetesen megtörténhetett. Az mindenesetre bizonyos, hogy Farkas várjobbágyként is a Pozsony megyei comprovinciales elismert alakja volt. 1302-ben egy négy főből álló arbiteri testület tagjaként együtt ítélkezett a XIII—

XIV. század fordulójának egyik legtekintélyesebb Pozsony megyei köznemesével, az Olgyai család egyik ősével, András fia Farkas comesszel.

38 Farkas comest egy — kétes hitelű — oklevél szerint rokonságával együtt 1281-ben emelte a királyi serviensek közé Kun László.

39 Ettől kezdve András fia, Farkas gyakran jutott szerephez a megyei ügyekben: 1295 és 1311 között hat ízben volt tagja a quattuor judices testületének,

40 1309-ben pedig — többek között — a már említett Vörös Ábrahám, egykori curialis comes arbitertársa volt.

41 Határozottabb nyomra bukkanhatunk egy szintén Pozsony megyei 1322. évi oklevélben. Ennek tanúsága szerint a szolgabí rakat nobilisok és ignobilisok választották.

42 Ez az adat valószínűsíti annak lehetőségét, hogy Chene fia, Farkas, ignobilis létére szolgabírói tisztséget tölthetett be. A XIV. század első évtizedeiben az ún. nemesi megye struktúrájának minden rétegében felfedezhetjük ignobilisok jelenlétét. Mindez szükségessé teszi, hogy az új típusú megyei igazgatás eredetének és kezdeteinek vizsgálatakor a továbbiakban nagyobb figyelmet szenteljünk a comprovinciales sokszínű közösségének. A királyi serviensek, a köznemesek szervezkedése a dolog ter16