Levéltári Szemle, 38. (1988)
Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - HÍREK - Zsoldos Attila: Egyháztörténeti konferencia Pázmány Péter emlékezetére: Budapest, 1988. február 29.–március 2. / 93–96. o.
túllépett már történettudományunk, hogy az egyházban kizárólag a feudalizmus ideológiai támaszát lássa. Valójában a római katolikus egyház országunk történetében évszázadokon keresztül nagyon is konkrét gazdasági, társadalmi és politikai tényezőként volt és van jelen, s tevékenysége nem csupán adaptív, hanem esetenként és korszakonként kifejezetten struktúraszervező. Azt is világosan látnunk kell, hogy az egyház, a sokat, de gyakran téves összefüggésekben vagy éppen egyoldalúan emlegetett kulturális monopóliuma miatt, a történeti források egy jelentős — nemritkán speciális — részének létrehozója. Ezeknek a forrásoknak a szakszerű értelmezése és felhasználása nem lehetséges az azokat megalkotó szervezet történetiségének ismerete nélkül. Az egyháztörténetírásnak nemcsak önálló történeti stúdiumként van tehát létjogosultsága, hanem — más megközelítésben — a nem kimondottan egyháztörténeti kutatások hátteréül, ha úgy tetszik: segédtudományául is szolgálhat. Éppen ezért örvendetes, hogy hosszú évtizedek hallgatása és háttérbe szorítottsága után, az utóbbi néhány évben a római katolikus egyház történetírása kezd új erőre kapni. Könyvek és tanulmányok jelentek meg mind egyházi, mint világi történészek tollából, megalakult a Magyar Tudományos Akadémia Egyháztörténeti Bizottsága, tudományos ülésszakokat tartottak Esztergomban és Keszthelyen. Ezek a kezdeti lépések jelezték, hogy az állami és az egyházi vezetés a kölcsönös bizalom és jóakarat jegyében keresi a kibontakozás lehetőségét. Ilyen előzmények után került sor a Pázmány Péter emlékezetére rendezett egyháztörténeti konferenciára. Az ülésszakot 1988. február 29. és március 2. között, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen tartották, a Római Katolikus Püspökkari Konferencia Egyháztörténeti Bizottsága, az ELTE Középkori és Kora Űjkori Történeti Tanszéke, a Történelem Segédtudományai Tanszéke és az MTA Egyháztörténeti Bizottsága szervezésében. A konferencián megjelentek a protestáns egyházak és az izraelita felekezet képviselői is. Február 29-én az ELTE zsúfolásig megtelt aulájában Székely György akadémikus, a délelőtti ülés elnöke és a magyar római katolikus egyház nevében Paskai László prímás, esztergomi érsek köszöntötte a konferenciát. Az ülésszakon részt vett Michaele Maccarone pápai prelátus, a Vatikáni Történészek Nemzeti Bizottságának elnöke, aki II. János Pál személyes megbízottjaként felolvasta a pápának a konferenciához intézett üdvözlő táviratát, majd a magyar egyházi és világi történészekhez fűződő emlékeiben tallózva tudománytörténeti bevezetőt rögtönzött. Az első nap programjában a Pázmány Péter életéhez és tevékenységéhez szorosan kapcsolódó előadások kaptak helyet. Köpeczi Béla akadémikus, művelődési miniszternek a pázmányi életmű egészét értékelő előadása után következő referátumok egy-egy részletkérdés megrajzolására vállalkoztak. P. Szántó Konrád főiskolai tanár Pázmány lelkipásztori tevékenységét vázolta fel, R. Várkonyi Ágnes egyetemi tanár Pázmánynak a törökkérdésre és Erdélyre vonatkozó politikai elképzeléseit, Kállay István egyetemi tanár a Regnum Marianumnak az országegyesítő törekvésekben betöltött szerepét, Benda Kálmán, a Ráday Gyűjtemény igazgatója pedig Pázmánynak a magyar rendekhez való viszonyát világította meg. A főpap életének két kevésbé ismert korszakáról szóló előadások zárták a délelőttöt: Bitskey István egyetemi docens új adatok felsorakoztatásával az érsek neveltetéséről, Szabó Ferenc S. J. pedig Pázmány gráci tanárkodásáról értekezett. A délutáni ülésszakot (elnök: Dankó László kalocsai érsek) Pázmány prédikációiból válogatott részletek vezették be Bánffy György érdemes művész tolmácsolásában. Tarnóc Márton irodalomtörténész Pázmány írói tevékenységéről, Hargittay Emil egyetemi docens Pázmány politikájának elméleti hátteré94