Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - MÉRLEG - Sáry Frigyes: Tanulmányok Tolna megye történetéből, XI. Szekszárd, 1987. / 77–79. o.

aránt. A gimnázium, mint elit iskola a kiváltságosoké lett, míg a polgári iskola a polgárságé. A többiek számára legjobb esetben maradt a népiskola 5. és 6. osztálya. A dolgozatot jól összeállított táblázatok és jellemző fénymásolatok egészítik ki. A politikatörténetet három tanulmány is érinti. Ha kronológiailag vesszük sorra őket, akkor az első Cserna Anna: „Adatok Sztankovánszky Imre politikai tevékenységéről" című munkája. Ez a munka tulajdonképpen egy kiállításhoz kapcsolódik, amelyet a szerző rendezett. A Sztankovánszkyak legkiemelkedőbb tagja Imre I., aki 1848/49-ben Tolna vármegye főispánja és kormánybiztosa volt. Az ő tevékenységéről szól Cserna Anna tanulmánya. Bevezetőben szól Sztankovánszky Imre családjáról, neveltetéséről, közéleti pályakezdéséről, majd pedig a megyei reformellenzékhez való csatlakozásáról. Ezután részletesen tárgyalja a főispáni kinevezés körülményeit és a horvátok elleni intézkedéseit, valamint kormánybiztosi megbízatását. Segítő szándékú javaslataival és intézkedéseivel hozzájárul az 1848-as „ozorai diadal"-hoz, a tolnai népfelkelés sikerességéhez. Nagy szerepet játszott Batthyány Kázmér baranyai, Festetics Miklós somogyi és Csányi László délvidéki országos kormánybiztossal együtt a honvédsereg felállításában és a Dél-Dunántúl védelmében. Mérsékelt reformer volt, királyhűsége mellett mindvégig kitartott. „Egy letűnt és egy új kor képviselőjeként vált figyelemre méltóvá. Személyes életútjába belesűríthető a reformkor, a forradalom és szabadságharc." A dolgozathoz gazdag fényképanyag kapcsolódik. Szálai Károly tanulmányában a Tolna megyei földmunkások és szegényparasztok tömegeinek helyzetét és mozgalmait teszi vizsgálat tárgyává a századforduló táján. Elöljáróban felvázolja a magyar mezőgazdaság tőkés fejlődésének legfontosabb ismérveit a múlt század második felében. Ismerteti a jobbágyfelszabadítás végrehajtásának problémáit, a nagybirtok modernizálását, a belterjességre való törekvést. Ezt követően a vármegyei mezőgazdasági népesség struktúráját taglalja. Foglalkozik a különböző csoportokkal — a nagyés középbirtokossággal — a nagybérlőkkel; a birtokos parasztsággal; az agrárproletariátussal. Az utóbbiak mozgalmait két korszakra bontva elemzi: a mozgalmak kialakulását és jelentkezését jelentő 90-es évekre, illetve a koalíciós kormányzati válság éveire, a fellendülés, majd hanyatlás időszakára. A 90-es éveket még az ösztönösség, spontaneitás, szervezetlenség jellemzi, míg a századelőn már nagyobb szerepet kap a szervezettség, a tudatos küzdelem vállalása, a demokratikus jogok követelése. Felderíti a szerző a földmunkások és a szegényparasztok mozgalmai fokozatos visszaesésének okait 1906-tól s kiemeli, hogy a paraszt-, ill. földkérdés megoldatlansága a dualista Magyarország egyik legfontosabb belső problémája volt. A harmadik politikatörténeti tanulmány Dobos Gyula írása „Ellenforradalom és konszolidáció" címmel. Mindenekelőtt a szerző az ellenforradalom hatalomra jutásáról és vármegyei berendezkedéséről ír. Részletesen ismerteti az erőszakszervezetek — a Magyar Nemzeti Hadsereg és a rendőrség, csendőrség — kiépítését, megerősítését, valamint az ellenforradalmi szervezetek működését. A gazdaságtörténethez szolgáltat újabb értékes adatokat Kárpáti Andrásné műve a Tolna megyei malomipar történetéről. A megyét úgy tartják számon az országban, amely a gabonatermesztésre különösen alkalmas. A gabonafeldolgozó iparágnak, a malomiparnak régmúltra visszatekintő hagyományai vannak itt. Kárpáti Andrásné dolgozatában igyekezett, főleg levéltári források alapján, feltárni ennek az iparágnak a történetét, bemutatva a legkorábbi malmokról található forrásokat, az iparág fejlődésének nagyobb állomásait a gyári malomipar kialakulásáig. 78