Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - MÉRLEG - Szegfű László: Blazovich László: A Körös–Tisza–Maros köz középkori településrendje. Szeged, 1985. / 69–72. o.

A jobbágy-adózás. 63—81, 118.) Azt hiszem, ez a pár sor is elegendő annak bizonyítására, amit egyébként más források alapján is elmondhatunk (vö. Solymosi: Veszprém m. Lev. Kiadv. 3:176), hogy az adó jegyzékek nemigen alkalmasok a demográfiai viszonyok rekonstruálására. A dolgozat harmadik nagy része a régió mezővárosainak bemutatása. Kevéssé részletesen dolgozta ki a szerző azoknak a vezető városias helységeknek a históriáját, amelyek ugyan hatással voltak a régió életére (Szeged, Lippa, Csanád, Arad, Gyula), de történetüket már részletesen felkutatták, megírták. Figyelme elsősorban azokra a településekre irányul, amelyeket (Érszegi Géza terminusával élve) possessio-oppidumoknak nevezhetünk. Ezek „élbolyába" Békést, Hód(mező)vásárhelyt, Makót, Nagylakot, Pankotát, Simándot és Sirit sorolja. Részletes tárgyalásuk után kitér még az olykor oppidumnak nevezett, valójában óriásfalvak csoportjára is, amelyek magukban hordozták a mezővárossá válás feltételeit, mint pl. Csomorkány, Donáttornya, Kaszaperek, (Mező)kovácsháza, Papi, Szentandrás, Torony, Meszt, Galsa, Kovászi és Pálülése, (összesen 22 várost és mezővárost említ!) Blazovich László a dél-alföldi mezőváros lényegére tapint, amikor megállapítja: „A kereskedelem fejlődésével egy-egy vonzáskörzet centrumában kialakultak a mezővárosok, egy-egy elsődleges piackörzet központjai, ahol a lakosság az árucserét lebonyolította, és ahonnan az összevásárolt szarvasmarhát távolabbi piacokra hajtották. A mezővárosok, a magyar Alföld gazdasági életét markánsan jellemző települések saját és körzetük gazdasági erejéből, esetleg más (igazgatási, egyházi) feladatkörükből következően nagyságukban különböztek egymástól. Kialakulásukban az ipar nem játszott szerepet. Az iparűzők megtelepedése, számuk növekedése mindvégig az illető hely piacának függvénye maradt." (P. 120) Az is tény, hogy egy-egy mezőváros piackörzetét nagy vonalaiban meg lehet ugyan húzni, de valójában meghatározni igen nehéz, egyrészt, mert bizonyos áruféleségekkel, áruféleségekért kereskedői bejárták a fél országot (pl. bort Gyulára Budáról, Hatvanból, Debrecenből, Temesvárról, Szegedről stb. is hoztak, marhát pedig még a határokon túlra is vittek — Bácskai: Agr. tört. Sz. 9:432—442.), másrészt, mert az egyes helységek piackörzetei (piacaik a hét más-más napjára esvén) részleges átfedésben lehettek. Blazovich kutatásai megerősítették Bácskai Vera korábban szűkebb adatbázison felállított hipotézisét is, hogy ti. a régió gazdasági fellendülésének alapja a nagyarányú állattartás volt (uo. 438—442). összegzésképpen elmondhatjuk, hogy egy rendkívüli (több ezer oklevelet és más dokumentumot felölelő) gazdag forrásbázisra épülő, óriási szakirodalomra támaszkodó, jól szerkesztett kötetet vehet kezébe az olvasó, egy olyan munkát, amely ezután már nélkülözhetetlen lesz a Körös—Tisza—Maros-köz korabeli történetét érintő további munkálkodásokhoz. Gyakorlatilag gerincét alkothatja majd a terület birtoklástörténete kidolgozásának is. A rendkívül precíz térképi lokalizációk a szerző által szerkesztett és Kratochwill Mátyás által megrajzolt térképmelléklet (amiről csupán a réveket és az utakat hiányolhatjuk) ugyancsak minden e területet tárgyaló mű nagyon hasznos segítői lehetnek. A kötetet függelék egészíti ki, amely alfabetikus rendben tartalmazza az egyes helységeket, első előfordulásukat, említéseiket a szerző által választott időmetszetekben, illetve a XVI. század második feléből származó összeírásaik adatait. (A kötet tudományos felvértezettségére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a 207 oldalas kiadványból nem kevesebb, mint 84 oldalát tesz ki az apparátus.) Szegfű László 72