Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Hajdu Lajos: A szabad királyi városok büntetőbíráskodása Magyarországon Mária Terézia uralkodásának utolsó évtizedében / 23–40. o.

illetve 24,5% volt a nemi bűntettek elkövetése gyanújával befogott (vagy emiatt elítélt) személyek száma. Személyeket írtam, mert e kategória befogottjai-elítélt­jei között mindig akadtak férfiak (a nemi erőszak elkövetői kizárólag ők, a vér­fertőzés vagy házasságtörés bűntettében pedig szükségszerű társak, de sokszor paráználkodás vagy szajhálkodás miatt is szankciót szabnak ki rájuk), így tehát a Decalogus hatodik parancsolatát megsértő nők aránya az előbb közölt %­aránynál kisebb. Az öt nagyvárosban (is) a nők nagyobb része lopás miatt ke­rült börtönbe, egyrészt zsebtolvajlás, másrészt orgazdaság miatt; közöttük min­dig akadtak „körültekintés nélküli vevők" (incautae emptrices) — a korabeli joggyakorlat gyakran így nevezi azokat, akik nem üzletszerűen segítették a tol­vajokat, hanem „könnyű áron" (levi pretio) jutottak hozzá selyemhez, szövet­hez, kendőhöz vagy egyéb áhított és kívánt dolgokhoz. A valóságos értéknél ki­sebb árból, valamint a vásárlás körülményeiből ugyanis — a korabeli és még ma is élő felfogás szerint — fel kellett volna ismerniük, hogy tolvajok támoga­tóivá válnak. Végül a társadalmi változásokat tükröző negyedik jelenség a korabeli bün­tető-igazságszolgáltatási forrásokban: a szabad királyi városokban általában, az öt „nagyvárosban" pedig különösen nagy volt a börtönlakók között az idegenek száma. 9 Az országos arányokat az alábbi kis táblázat mutatja: Idegenek szama aranya 1340 28,9% 1576 33,4% 2025 35,4% 3002 34,5% 1629 33,5% 9572 33,9% A városokban azonban, főképp az öt „nagyvárosban" ennél sokkal maga­sabb volt a börtönbe vetett idegenek száma és aránya. Néhány példa erre: Bu­dán az 1772-es esztendő I. félévében börtönben őrzött 6 személy mind idegen volt, közülük 5 a Német-Római Birodalomból — 4 Svábföldről (Suevia), 1 pe­dig Frankföldről (Franconia) — jött Magyarországra szerencsét keresni, a ha­todik Komáromból „rándult át" Budára. A németek valamennyien hamis pénz veréséért (cusio falsarum monetarum) vagy ilyeneknek a kézből való kiadásáért (erogatio) kerültek börtönbe. A hamispénzkészítés vagy -kiadás ebben az idő­szakban egyébként az idegenek (nemcsak a külföldiek!) bűncselekménye: e bűn­tett „eredményét" ugyanis sokkal könnyebb és viszonylag veszélytelenebb va­lamilyen sokadalomban elsózni (ahol az eladó vagy kiszolgáló a nagy forgalom miatt nem emlékszik valamennyi vevőjére vagy vendégére), mint az elkövető lakóhelyén, otthon. Az idegen jelző azonban a pénzverésnél sem jelent külföl­dit, mert például 1772 II, félévében a bazini börtön 5 „lakója" közül 3 magyar­országi pénzhamisító volt: egy malackai (szintén Pozsony m.) aranyműves fele­ségével és egyik földijével tiszta ónból (ex puro stanno) készített hamis pénzt, ezek forgalomba hozatalára — letartóztatásuk és az „áru" elkobzása miatt — azonban nem kerülhetett már sor. 10 A külföldiek aránya egyébként az öt „nagyvárosban" is számottevő volt: Pesten 1772 II. félévében (és az 1773-as I. szemeszterben) a 117 (illetve 102) ide­gen közül 65 (36) volt a külföldi. Az 1772-es év II. félévének rabtabellájában Év Tabellák Rabok száma 1771 225 4 247 1772 223 4 722 1773 228 5 719 1774 361 8 700 1775 180 4 865 29

Next

/
Thumbnails
Contents