Levéltári Szemle, 38. (1988)
Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - KILÁTÓ - E. Jenes Margit: A Szovjetszkije Arhivi 1985-ös és 1986-os évfolyamai / 59–64. o.
szere is, melynek a gyakorlattal való kapcsolata gyakran felületes, felszínes. Az ellenőrzési beszámolók sokszor általánosak, nem tükrözik a valós helyzetet. Sürgősen fel kell számolni azt a rendszert, hogy a központi kollégiumok, vezető testületek üléseznek, határozatokat hoznak, minden terv szerint folyik, csak éppen a dolgok nem változnak semmit. Maguk a központi levéltárak sem tanulmányozzák a kollégiumok döntéseit — hívta fel a figyelmet Vaganov. Megérett a feltétel a levéltárirányítás munkastílusának és módszerének komoly korszerűsítésére is. Gondolkodásra készteti a levéltárosokat, hogy nem egységes a levéltári rendszer az egyes köztársaságokban. Hol a területi, hol a fióklevéltár a legkisebb levéltári egység. De különbség van az ugyanazon funkciót végző levéltárak elnevezésében is. Érdemes még — Vaganov beszámolója után — a tanácskozás hozzászólásai közül egy-két érdekesebbet is felidézni. E. F. Caplin (az Orosz Levéltári Főigazgatóság vezetője) arra hívta fel a tanácskozás hallgatóságának a figyelmét, hogy a műszaki tudományos dokumentáció átadása komoly ellenállásba ütközik az egyes intézmények részéről, és ha a Levéltári Főigazgatóság nem gyakorol komoly befolyást a köztársasági minisztériumokra, azok pedig saját intézményeikre, eredmény ezen a téren nem várható. A. G. Mityukov (az Ukrán Levéltári Főigazgatóság vezetője) véleménye szerint új levéltári törvényre van szükség, amelyben pontosan meghatároznák a levéltárak helyét, szerepét, megszabnák a vállalati, intézményi vezetők felelősségének mértékét a dokumentumok biztonságos őrzése terén, a dokumentumok elpusztítása vagy elvesztése stb. esetén. A. A. Manelasvili (a Grúz Levéltári Főigazgatóság vezetője) szerint sürgősen dönteni kellene az elhalványuló szövegű dokumentumok ügyében, mert hamarosan még kritikusabb lesz a helyzet. A kiadványtevékenység komoly akadályának tekinti, hogy a levéltárak nem rendelkeznek kiadói joggal. V. A. Krasztyin (a Lett Levéltári Főigazgatóság vezetője) kifogásolja, hogy a tervezési-beszámolási rendszer új tervezetében továbbra is — sokszor indokolatlanul — ragaszkodnak a mennyiségi mutatókhoz. J. P. Szviridenko (a Levéltári Főiskola rektorhelyettese) javaslata szerint a szakemberképzés érdekében kihelyezett tagozatokat kell létesíteni. A technikumokban pedig be kellene vezetni a levéltári közép káderek képzését. V. V. Laskevics (a Belorusz Levéltári Főigazgatóság vezetője) elavultnak tartja a levéltárak építési típusterveit, újak hiányában az egyedi tervek kidolgozása jóval költségesebbnek tűnik. A. A, Pasajev (az Azerbajdzsáni Levéltári Főigazgatóság vezetője) levéltáraik komoly gondjairól számolt be. Elmondta, hogy az irattárakban 400 ezernél több gyelo vár beszállításra, de a 23 állami levéltárból csak 5 van rendeltetésének megfelelő épületben. Említésre méltó K. V. Kresztovszkaja: „A levéltárákban található anyag biztonságos őrzésének társadalmi ellenőrzéséről" (3. sz. 3. lap) c. tanulmánya is az ellenőrzés tapasztalatairól. Számos, korábban már jelzett, idézett gond mellett felhívja a figyelmet arra, hogy a biztonsági filmfelvételek elkészítésével párhuzamosan gyakran nem készül másolat a kutatók számára. így a levéltárak kénytelenek továbbra is az eredeti anyagot kiadni kutatásra. A leváltári raktárak ellenőrzéseinek lehangoló eredményei alapján biológiai szolgálat megszervezését és rendszeres entomológiai vizsgálatok bevezetését tartja célszerűnek. E. Jenes Margit 64