Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - KILÁTÓ - E. Jenes Margit: A Szovjetszkije Arhivi 1985-ös és 1986-os évfolyamai / 59–64. o.

Égető probléma a műszaki-tudományos dokumentáció (NTD) kérdése is. 20 éve született meg az a kormányrendelet, amely a műszaki dokumentumok levéltári átvételéről intézkedik. A műszaki dokumentáció 3,4 millió őrzési egységet jelent. Központi, sőt köztársasági levéltárak is alakultak e dokumentumok gyűjtésére és őrzésére, de sem ezek, sem az irattárak munkája nem felel meg a követelményeknek. A minisztériumok, intézmények sem végzik rendesen munkájukat, ezért a Szovjetunió Minisztertanácsa kötelezte őket a szükséges lépések megtételére. Súlyos gondot okoz az irattárak munkája is. Vaganov véleménye szerint szükségessé vált, hogy komolyabban növeljék az irattárak felelősségét a náluk őrzött iratanyag biztonságáért, hiszen sok irattárban az őrzésnek még az elemi feltételei sincsenek biztosítva. Az intézményeknek mindössze 5%-a rendelkezik az irattári munka kellő színvonalú ellátásához szükséges személyzettel. Komoly kívánnivalót hagy maga után a levéltárak kiadványtevékenysége. Magyarázatul szolgálhat, hogy kevés az ilyen tevékenységet folytató munkatárs, de az is komoly akadályt jelent, hogy még a Levéltári Főigazgatóságnak sincs kiadói joga. Növelné a megjelenési lehetőségeket, ha minden szövetségi köztársaságban saját folyóiratot, periodikus kiadványokat jelentethetnének meg. A forráskiadványok megjelenésének koordinálására bizottságot kell létrehozni. Vaganov ismertette a levéltárak távlati és közelebbi kiadványtervét. E szerint: 1986—90 között 277 dokumentumkötet, 2000-ig 600 dokumentumkötet megjelenése várható. Elsőrendű feladatnak tűnik a levéltári szaktudományok tevékenységének a gyakorlati követelményekhez való igazítása. Jogos igényként merült fel, hogy a VNIIDAD kutatásai átfutási idejét lehetőség szerint rövidítse le. Az előbbiek értelmében megerősítették az intézet vezetőségét, módosították, egyszerűsítették az intézet felépítését és az új feladatoknak megfelelően átcsoportosították a tudományos dolgozókat. A levéltárak széles körű bevonásával dolgozták ki és hagyták jóvá az intézet tudományos kutatási idejét és intézkedéseket hoztak a kutatási eredmények mielőbbi gyakorlati alkalmazására. A szakemberek 30%-a ezentúl az élvonalbeli szakmai tapasztalatok és gyakorlat tanulmányozására fordítja ideje nagy részét. A levéltárügy fejlődésének sikere elsősorban az egyes levéltárakban dolgozó szakemberektől függ. Ott azonban még igen súlyosak a gondok. Az utóbbi 15—20 évben nincs elegendő felsőfokú szakképzettséggel rendelkező dolgozó szakember. A levéltár szakra jelentkezők zöme moszkvai, vagy környékbeli területekről való. A végzősök közül sokan inkább nem helyezkednek el szakmájukban, mert nem akarják, hogy messze földre irányítsák őket. Nem jó megoldás az esti vagy a levelező tagozat sem. Esti tagozaton pl. a hallgatók felénél is kevesebb a levéltári dolgozók száma, miközben a moszkvai levéltárak munkatársai közül soknak csak középfokú végzettsége van. A levelező tagozaton is csak alig 10% a levéltári dolgozók aránya, a szövetségi köztársaságokból jövő hallgatók létszáma pedig jelentéktelen. A Levéltári Főigazgatóság azt javasolta a Felsőoktatási Minisztériumnak, hogy 1986-tól kezdve a szakma igényeinek szigorú figyelembevételével térjenek át a hallgatók célirányos felvételiztetésére és biztosítsák a jogot a szövetségi köztársaságok levéltári hatóságainak, hogy megfelelő számú érettségizőt irányíthassanak a főiskolára. A Levéltári Főigazgatóság kérte a szakemberképzés színvonalának emelését is. A szakmai irányítás rendszere régi, de a mindennapi gyakorlat igazolta életrevalóságát. Bizonyos területeken, főleg ami a testületi és kollégiumi szervek munkáját illeti — mondja Vaganov —, bátran megszabadulhatnának bizonyos sztereotípiáktól. A hatékonyság, vállalkozó szellem növelése terén is lenne bőven tennivaló. Gyökeres változtatásra szorulna az ellenőrzés rend63