Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - Bán Péter: A Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltár iratainak rendszere / 39–43. o.

A Kalocsai Érseki Gazdasági Levéltár iratainak rendszere A Kalocsai Érsekség levéltári anyaga három nagy egységből tevődik össze. Ezek: a Kalocsai Érseki Hatóság Levéltára, az ún. Perszonális Levéltár (az érsekek személyéhez kapcsolódó külön gyűjtemény) és az uradalmi Gazdasági Levéltár. Az első kettő folyamatos gondozást élvez mindmáig az Érseki Palota épületében, a Gazdasági Levéltárat azonban előbb egy volt — s idővel romosodó — gazdatiszti épületbe telepítették, majd a levéltárnok is kihalt mellőle. Ugyanakkor az 1960-as évektől élénkült a kutatói érdeklődés az uradalmi iratok iránt, ami személytől függően hol ártott, hol használt a levéltár állapotának.

1 Tegyük hozzá: már a szükségraktárba telepítés is sietősen, minden szakszerű elképzelés nélkül történt. A Kalocsai Érseki Hatóság 1985 augusztusában kötött végül megállapodást Kalocsa Város Tanácsával, hogy tulajdonjogának fenntartása mellett kezelési joggal a város gondjaira bízza a Gazdasági Levéltárat, pontosabban: a városi tanács megfelelő új helyet biztosít a levéltárnak és főfoglalkozású levéltárost alkalmaz. Ezek után 1985. október l-jével kezdtem meg a levéltár mintegy „előrendezését" a régi szükségraktárban, hogy az iratok a következő év első felére, az új levéltári helyiségek átadásakor dobozolhatok, majd szállíthatók legyenek.

2 * * * A rendezési alapelvek, a fondók, állagok vagy sorozatok kialakításához semmilyen levéltári segédlet nem állt rendelkezésre; mindössze a hajdani archiváriusnak átadott, 1752 és 1788 közötti iratok kétkötetes lajstroma van meg, de a korabeli, tartalmilag differenciálatlan numerus currenst ma már aligha tanácsos követni, ráadásul a számrend sem rekonstruálható. Mintaként állt viszont előttem Soós Imre repertóriuma: az Egri Érsekség Levéltára, még akkor is, ha annak két (vetus, ill. novus) egységre, továbbá classis-okra tagolódását Kalocsa esetére nem lehetett egyszerűen lekopírozni. Az egyházi nagybirtokok igazgatásának közös vagy hasonló vonásai mellett a fondkialakítás során mindenekelőtt a provenienciakapcsolatokat igyekeztem megismerni, s csak ott követtem a pertinenciaelvet, ahol az volt a végső lehetőség. Első egységnek rögtön egy gyűjteményes, de két évszázad során szervesen felépülő fond kínálkozott: az a birtokjogi iratgyűjtemény, amelynek első darabjai a Neoacquistica Commissio előtt folyt birtokigazolásokhoz kellettek (16—17. századiak a legkorábbiak!), majd egy 11 fasciculusba sorolt és utólagosan, numerus currens szerint alakult egy lajstromkönyvben követhető kollekcióvá az 1850-es évekre. (Sajnos az utóbbi évtizedek ellenőrizhetetlen kutatá39