Levéltári Szemle, 38. (1988)
Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Hajdu Lajos: A szabad királyi városok büntetőbíráskodása Magyarországon Mária Terézia uralkodásának utolsó évtizedében / 23–40. o.
6+8, 1773 = 7+7, 1774 = 3+7, 1775 = 8+13, az első szám mindig az első, a második a második félévi helyzetet mutatja), míg ugyanezen idő alatt a Budával szemközt levő és nagyjából azonos lélekszámú Pesten a rablétszám 1041 volt (lásd a 3. sz. táblázatot). Mi a magyarázata annak, hogy egy és ugyanazon időszakban két hasonló nagyságú város közül Budán a Pesten őrzött raboknak mindössze 6%-át kellett őrizni és etetni? Vagy miért van az, hogy a két azonos nagyságú város közül Győrben 1771 második félévében 28-an kerültek büntetőbíróság elé, Komáromban viszont senki. Úgy vélem, ennek sok oka lehet, az első talán az, hogy egyes városokban nagy tömegek fordultak meg az országos vagy hetivásárokon, az egyre gyorsabb ütemben szaporodó boltokban, kávéházakban vagy vendégfogadókban — más városokban viszont nem volt ilyen pezsgő, mozgalmas az élet. A „börtönlakók" számának alacsony vagy magas voltában szerepet játszhatott a magisztrátus tevékenységének színvonala is: mennyire volt hatékony az általa létrehozott éjjeli őrség munkája, milyen gyorsan tudták felderíteni a bűncselekmények (elsősorban a lopás) elkövetéséből hasznot húzó városlakók vagy „vendégek" körét, az egyházak tanításait vakbuzgón vagy rugalmasan és bölcsen követve milyen véleményük volt az emberi élethez szükségszerűen hozzátartozó eseményekről (például a fiatalok párválasztás előtti ismerkedéséről), a bigottság vagy az emberi megértés vezette-e őket ilyen cselekmények megítélésében. A városok bűnözési adatainak eltérésében szerepeit játszott az is, hogy volt-e a városban állandó katonaság, mert — a tabellák szerint — ahol ilyen egységek állomásoztak, ott több volt a verekedés és az elítéltek között sokkal nagyobb számban szerepeltek ledér életet élő fehérnépek (meretrices, scortatrices). Ilyen helyeken még az állandó lakossághoz tartozó nők közül is sokan kaptak büntetést „egy bizonyos katonával" vagy katonákkal való „meleg kapcsolat" miatt (propter fatam conversationem cum militibus). Az is szerepet játszik a bűnözési statisztikák eltéréseiben, hogy egyes városokban nemcsak azokat vetették börtönbe hosszabb-rövidebb időre, akik — akár szándékosan, akár gondatlanságból — valóban valamilyen bűntettet követtek el, hanem olyanokat is, akik tiltó rendelkezések ellenére pálinkát főztek vagy bort mértek (kurta kocsmát tartottak), vagy akik idegeneknek a városi vezetés híre nélkül szállást adtak, illetve nem fizették meg adósságukat. (Szebenben a börtönlakók többsége mindig közülük került ki és addig „élvezték" a „vendéglátást", amíg hitelezőjükkel ki nem egyeztek.) Meg kell azonban említeni, hogy a táblázatokban közölt adatok többnyire alacsonyabbak a valóságosaknál: a rabtabellákban nem szerepelnek azok a személyek (városi polgárok), akik csak kisebb súlyú bűntettet követtek el, de mert családjuk kezességet vállalt értük (garantálta, hogy az elkövető meg fog jelenni a bíróság előtt, nem vonja ki magát az igazságszolgáltatás hatalma alól) vagy azért, mert ingatlan vagyonuk, üzletük, illetve jól jövedelmező ipari műhelyük, foglalkozásuk miatt szökésüktől nem kellett tartani — nem kerültek be (az ítélet meghozatala előtt) a város börtönébe. Az 1. sz. táblázat adatai szerint Szegeden (a városi protokollumokból kitűnően) 1770-ben 177 személyt (134 férfit és 43 nőt) ítélt el a magisztrátus, közülük 79-et (66 férfit és 13 nőt) a július l-jétől december 31-ig tartó időszakban. 2 Az 1770-es év II. félévi rabtabellája szerint viszont ebben a periódusban csak 26 „lakója" (19 férfi és 7 nő) volt a városi börtönnek. De nemcsak az a feltűnő, hogy a tabellában csak harmadannyi név olvasható, mint az ítélkezési jegyzőkönyvben, hanem az is, hogy a 26 „börtönlakó" közül 10-nek a neve nem szerepel a magisztrátus büntető-perkivonataiban. A tabella szerint például Lippay György lopásért 30, Cselédes István pedig ugyanezen bűncselekmény elkövetéséért 40 botot kapott a magisztrátustól, a perkivonatban azonban erről egy szó említés sem tétetik. Mi az oka annak, hogy a valamely bűncselekmény vádjával bíróság elé állított személyek közül 25