Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 3. szám - Érszegi Géza: Szent István görög nyelvű okleveléről / 3–13. o.

7 Szentpétery, Kritikai jegyzék No. 9. 8 Szentpétery, Szent István oklevelei 138—140. 9 Szentpétery, Kritikai jegyzék No 3. Űj kritikai szövegkiadását legutóbb Györffy György készítette el (Diplomata Hungarica antiquissima 1000—1196. Történelmi Szemle, 3/1960. 525—535). 10 Szentpétery, Pécsvaradi és pécsi 581—640. és Szentpétery, Kritikai jegyzék No 5. 11 Györffy György a Szent István latin nyelvű okleveleinek létrejöttével kapcsolatos hipotézist kutatásaival továbbfejlesztette. Feltevése szerint azok a változások, amelyek a császári kancelláriákban lezajlottak, a magyarországi hivatali írásbeliségben is tükröződnek. III. Ottó császár halálával ugyanis (1002. január 23.) Heribert kancellár pályafutása is véget ért az udvarban. II. Henrik németországi új kancellárja Egilbert néhány évi munkálkodását követően az a Bruno lesz a kancellár, aki korábban Szent István udvarában lelt menedéket haragvó bátyja, II. Henrik elől, valamint az itáliai kancelláriában is változás állott be, amikor II. Henrik 1004-ben leverte Arduin itáliai ellenkirályt. E változások következtében a kancelláriák alkalmazottai, az egymást váltó kancellárok munkatársai részben hazánkba kerülhettek, s feltehetően a pécsi és a veszprémi okleveleket már nem is ugyanaz fogalmazta, aki a pannonhalmit. [István király és műve. Budapest, 1977 (továbbiakban: Györffy, István) 266—267.]. A pécsi oklevél például' a keltezésében olyan újítást tartalmaz, amelyet csak 1003. december l-jén vezettek be a német királyi kancelláriában, a veszprémi oklevél pedig az itáliai kancelláriában készült oklevelek számos kifejezését tartalmazza (Györffy György: Die Anfange der ungarischen Kanzlei im XI. Jahrhundert. Archív für Diplomatik 30/1984. 91.). Györffy György újabb kutatási eredményeiről lektori jelentésében tájékoztatott, amiért ezen a helyen is fogadja hálás köszönetemet. 12 Szentpétery, Kritikai jegyzék No 2.: „Az eredeti hiteles oklevélnek interpolált utánzata." 13 Szentpétery, Kritikai jegyzék No 4. Ujabb kiadása: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae. Ed. R. Marsina. Bratislavae, 1971. No 51. 14 Szentpétery, Kritikai jegyzék No 10. és 601. 15 Szentpétery, Kritikai jegyzék No 11., valamint más példák: Szentpétery, Szent István oklevelei 198—199. Érdekes, hogy miként Szent István legendáját is oklevélnek kijáró tisztelet övezte (Györffy, István 268.), ugyanúgy 1437-ben a felkelt erdélyi parasztok is Szent István oklevelének előkerülésétől várták sorsuk jobbra fordulását, azt gondolván, hogy abban meglelik eredeti — az akkorinál —, könynyebb helyzetük bizonyítékát (Demény Lajos: Parasztfelkelés Erdélyben 1437— 1438. Budapest, 1987. 131—140.). 16 Szövegét 1. a Függelékben] 17 Gutheil Jenő: Az Árpád-kori Veszprém. A Veszprém Megyei Levéltár kiadványai I. Veszprém, 1077. (továbbiakban: Gutheil, Veszprém) 138—165. Hervay L. Ferenc: Repertórium historicum ordinis Cisterciensis in Hungária. Bibliotheca Cisterciensis 7. Roma, 1984. 192—199. 18 Péterfy, Carolus: Sacra concilia ecclesiae Romano-catholicae in regno Hungáriáé... Posonii, 1741. 6—7.: „Si verő quis praesumpserit ex eis, quae dedi, ab hac habitatione abscindere aut abalienare aliquid sive ex generatione mea sive altér quispiam sive reges sive principes sive episcopi sive duces militum sive alii quidam, ut habeant anathema a Patre et Filio et Spiritu Sancto, gloriosa domina nostra, Dei genitrice et semper virgine Maria, gloriosis apostolis et trecentis et octo patribus et omnibus sanctis et a me peccatore." A párhuzamba állított törvényszöveg: (Závodszky Levente: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. Budapest, 1904. 142.) „Quisquis fastu superbie elatus domum Dei ducit contemptibilem et possessiones Deo consecratas atque ad honorem Dei sub regia immunitatis defensione constitutas inhoneste tractaverit vei infringere presumpserit, quasi invasor et violator domus Dei excommunicetur ..." 19 Szegedy, Iohannes: Assertor libertatis Ungaricae, Dalmaticae, Croaticae et Sclavonicae Andreas II rex Hierosolymitanus ... Iaurini, 1750. 20 Leges ecclesiasticae regni Hungáriáé... opera et studio Ignatii comitis de Batthyán. Albae-Carolinae, 1785. I. 374—375. 21 Pray, Georgius: Vita S. Elisabethae viduae... nec non B. Margaritae virginis... Tyrnaviae, 1770. 221—222. 22 Magyar Országos Levéltár. Mohács előtti gyűjtemény. Dl 11/1 (= „A" példány), 11/2 (= „B" példány). A korábbi irodalomban a Dl 11/1 jelzetű példány neve: MP, illetve M, a Dl 11/2 jelzetű példányé pedig OP. illetve O. 23 A Brandenburgi levéltárba került Hunyadi levéltár egy részét csereképpen meg10