Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Labádi Lajos: Csongrád megye szolgabírói hivatalainak működése, 1728–1944 / 11–22. o.

jelenleg is ebben a sorrendben vannak. A beérkező levelekhez iktató- és mutatókönyv készült. A szolgabíró írásos válaszát igénylő ügyeket levelezőkönyvben tartotta nyilván. A levelezőkönyvbe bevezették a szolgabírói válaszlevelet (szó szerint vagy kivonatosan), megjelölve a megkereső levél számát, tárgyát és küldőjét. Vagyis a levelezőkönyv felel meg a kimenő leveleknek. A levelezőkönyvelt a beérkező levelek iktatószámától független sorszámozással vezették, évenként újrakezdődően. A beérkező levelek iktatókönyvébe viszont feltüntették a választ tartalmazó levelezőkönyvi számot. A levelezőkönyvhöz (mely egyben a kimenő levelek iktatója is) külön mutató készült. Az általános iratok részét képezik még különféle kimutatások: útlevelek, menetlevelek, lovaglási engedélyek jegyzőkönyvei, kiutasítottak nyilvántartása... stb. Az elnöki és általános iratok egyaránt magyar nyelvűek. 1854 tavaszán megszűntek a közigazgatási szolgabíróságok és a járásbíróságok, helyükbe léptek a közigazgatási és igazságszolgáltatási teendőket egyaránt ellátó vegyes szőlgábíróságok. A megnövekedett feladatkör és hatáskör változást hozott a járási hivatalok ügyintézési és nyilvántartási rendszerében is. Az 1854—1860 között keletkezett szolgabírói iratok tagolódása egyértelműen arra utal, hogy igyekeztek az egyes szakterületeket világosan elhatárolni egymástól, s törekedtek az iratkezelési gyakorlat egyszerűsítésére. A fennmaradt iratok levéltári rendezésekor meghatározó szempont volt a korabeli ágazati beosztás feltárása, s a fondokon belüli állagoknak ezt a beosztást tükröző kialakítása. Ennek megfelelően a vegyes szolgabírói fondok felépítése a következő lett: a) Közigazgatási elnöki iratok b) Közigazgatási általános iratok c) Törvénykezési elnöki iratok d) Polgári peres iratok e) Büntető peres iratok f) Rendészeti ügyek iratai g) Telekkönyvi ügyek iratai Valamennyi állag önálló korabeli segédletekkel (iktatókönyv, mutatókönyv) rendelkezik. Ezekből kitűnik, hogy minden ágazatnál az évenként újrakezdődő sorszámos iktatást alkalmazták, s az iratokat az iktatószámok sorrendjében kezelték. A polgári peres iratokat ellátták ugyan római számos irattári jellel, s ezeket az iktatóban és mutatóban is feltüntették, de az iratokat ettől függetlenül az iktatószám szerinti sorrendben tárolták. A közigazgatási elnöki és általános, továbbá a törvénykezési elnöki iratok és segédkönyveik 1856-tól német nyelvűek; a peres, rendészeti és telekkönyvi iratoké végig magyar. Az októberi diploma kibocsátásával bekövetkezett politikai változás kihatott a megye közigazgatási beosztására is. Az újból működő alkotmányos megyei bizottmány intézkedett az 1848/49-ben létezett járási beosztás helyreállításáról. A visszaállított hagyományos területi beosztás 1871-ig változatlan maradt. Az 1861—1867 között és a kiegyezést követően lezajlott politikai események, és az ezekkel együtt járó gyakori személyi változások alapvetően nem érintették a szolgabírói hivatalok hatáskörét és adminisztrációját. Az ebből a korszakból fennmaradt iratok három fő típusra tagolhatok, melyek egyben a fondokon belüli állagokat is alkotják: a) Közigazgatási iratok b) Polgári peres iratok c) Büntető peres iratok Az iratkezelést illetően megmaradtak az évenként újrakezdődő sorszámos iktatás és irattározás mellett. A legtöbb helyen külön-külön iktatták és kezelték 20