Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 1. szám - Labádi Lajos: Csongrád megye szolgabírói hivatalainak működése, 1728–1944 / 11–22. o.

a közigazgatási, polgári és büntető peres iratokat, de akad olyan hivatal is, ahol eltértek ettől a gyakorlattól. Például a szegedi kerületi szolgabíróságnál nem különítették el egymástól a polgári és büntető peres iratokat, hanem „törvénykezési iratok" elnevezés alatt központilag iktatták őket, s ennek megfelelően az iktató- és mutatókönyvek is közösek voltak. Ugyancsak a szegedi kerületben, valamint a szegvári járásban egy időszakban külön iktatták és kezelték az árvaügyi iratokat. Megemlítendő, hogy az érintett időszak (1861—1871) ügyviteli szempontból egységes és folyamatos. Jellemző például, hogy az 1867-es kiegyezéssel bekövetkezett politikai, közigazgatási és személyi változásokat a szolgabírói hivatalok adminisztrációjukban nem jelezték; a május folyamán hivatalba lépett új szolgabírák folytatólagosan vezették elődeik nyilvántartásait. A történeti fondválasztó határ figyelembe vétele miatt az időszak iratai, ill. fondjai rendkívül széttagoltak (1861, 1862—1867, 1867—1871). Az 1870: 42. te. alapján újjáalakított szolgabírói hivatalok 1872 januárjában kezdték meg működésüket. Az 1944-ig bezárólag keletkezett irataik négy főbb típusba sorolhatók: a) Bizalmas iratok b) Közigazgatási iratok c) Kihágási iratok d) Iparügyi iratok A bizalmasnak számító iratok külön kezelése nem volt általános, csupán, a tiszáninneni járásban iktatták külön 1903—1938 között. A szolgabírói fondok mennyiségileg legnagyobb részét a közigazgatási iratok alkotják. Ezeket évenként újrakezdődő sorszámozással iktatták és irattározták, a visszakeresést betűsoros tárgymuitató segítette. A gyakori szereléseket elő- és utószámokkal jelezitek, melyeket az iktatókönyvbe is bevezettek, bár igen rendszertelenül. A jelentős mennyiség ellenére a közigazgatási iratok rendkívül hiányosan maradtak fenn, különösen az 1872—1912 közötti évekből. Például a tiszáninneni szolgabíróság 1872—1879 között keletkezett iratai teljesen hiányoznak, számos későbbi évből pedig csak mutatóba maradt néhány szál irat. Ezek forrásértéke is igen csekély, mivel zömmel korabeli munkaviszony igazolásokat tartalmaznak. Gyaníthatóan a korai iratok szakszerűtlen selejtezésen estek át, melynek során csupán az ügyviteli értéket tartották szem előtt. A rendkívüli hiányokra való tekintettel az ellenőrző rendezés során részletes hiány jegyzékeket készítettünk. Az iktató- és mutatókönyvek szinte hiánytalanul megvannak. A közigazgatási iratok állagának részét képezik a korabelileg külön kezelt iratok. Ezeket a központi iktatótól függetlenül iktatták és irattározták (pl: megyei közgyűlési jegyzőkönyvek kivonatai, árvaügyi iratok, utazási igazolások, cselédkönyvek jegyzéke.. . stb.). Kis terjedelmük miatt nem látszott indokoltnak önálló állagba sorolásuk. Számottevő mennyiséget tesznek ki a kihágási iratok is, bár ezek is igen hiányosak. Az évenként újrakezdődő sorszámozással iktatott iratok mellett sokféle kihágási nyilvántartás tartozik az állag anyagához: kihágási pénzbüntetések, erdei kihágások, mezőrendőri kihágások, állategészségügyi kihágások, útrendőri kihágások . .. nyilvántartása. Az iparügyi iratok állagát különböző iparügyi nyilvántartások alkotják: tanonclajstrom, segédlajstrom, iparengedélyek nyilvántartása, munkakönyvek jegyzéke... stb. Figyelmet érdemel, hogy ezek közül több átlépi az 1944. évi fondválasztó határt, s némelyik évköre 1950-ig terjed. Ezek leválasztása fizikailag nem volt lehetséges. Az elmondottakat a Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Fióklevéltárában 21