Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - HÍREK - Berta Tibor–Géczi Lajos: Levéltárosok tanácskozása Szabadkán / 91–92. o.

gatója ismertette a levéltár múltját és jelenlegi helyzetét. Elmondta többek között, hogy a levéltár illetékessége Szabadka város, Topolya és Kishegyes községek területére terjed ki. A levéltár 1986 végén 302 fond 3250 folyóméternyi anyagát őrizte, a kutatók és a dolgozók munkáját 2860 kötetes szakkönyvtár segíti. Az intézmény a városháza épületében 37 helyiséget használ 1518 négyzetméter alapterülettel, továbbá van egy 226 négyzetméternyi raktára a Felsőbíróság épületének alagsorában. Az ellenőrzendő iratképzők száma 687. A levéltár dolgozóinak száma 16. Milán Dubajic után Milic Petrovic, a Szerb Szocialista Köztársaság Levéltárának munkatársa tartott beszámolót a műszaki dokumentációról. Az előadáshoz kapcsolódó számos hozzászólásból kitűnt, hogy továbbra is megoldatlan az ilyen jellegű anyagok kezelésének és tárolásának ügye. Szeptember 18-án Trajan Stefko, a Macedón Szocialista Köztársaság Levéltárának munkatársa tartott előadást a levéltári iratok minősítéséről és az irattári anyag értékeléséről. Ezután Mirjana Dajic, a Szerb Szocialista Köztársaság Levéltárának igazgatója tekintette át a levéltárosok tudományos kutatómunkáját, érintve a levéltárak tájékoztatási rendszerének kérdését is. A mintegy 30 éve megoldatlan kérdés élénk érdeklődést váltott ki a résztvevők között. A témával kapcsolatban több korreferátum is elhangzott. Dobos János szabadkai levéltáros röviden vázolta a kérdés történetét egészen az 1958. évi ohridi szakértekezletig visszanyúlva. "Ügy vélte, hogy a vajdasági törvény a levéltártudomány mellett lehetőséget ad más, levéltári anyaggal kapcsolatos tudományok művelésére is. Idézte Sergije Vilfan 1958-ban elhangzott nyilatkozatát: „A magyar megoldás, mely szerint a levéltári tudományos munka körébe a levéltártan, a levéltártörténet, a történeti segédtudományok, az igazgatás- és helytörténet tartoznak, véleményünk szerint nagyon közel áll az ideális megoldáshoz, amelyet — természetesen konkrét esetekben — a mi szükségleteinkhez is lehetne idomítani." Az előadó végezetül javasolta, hogy a tudományos kutatómunkát iktassák be a levéltárak alapszabályaiba. Dobos János olvasta fel Blazovich Lászlónak a Csongrád Megyei Levéltár tudományos munkájáról szóló, írásban megküldött beszámolóját. Vera Trujic, a Vajdasági Levéltár főlevéltárosa tapasztalatainak kifejtése mellett támogatta a levéltárosi kutatómunkát. Milán Dubajic véleménye szerint a kutatások a köztársasági és tartományi központokban összpontosulnak, a területi levéltárak ilyen irányú tevékenysége a szakemberhiány miatt kisebb jelentőségű. Nézete szerint teret kell biztosítani a levéltárosoknak munkájuk kibontakoztatására, hiszen a történelem, különösen a helytörténet iránt megnőtt az érdeklődés. A ljubljanai Jofe Zontar kiemelte, hogy az elmélyült kutatómunkát akadályozza a szakemberhiány, javasolta, hogy a kutatómunkát vegyék be az éves munkatervbe, mivel jelenleg jobbára egyéni kezdeményezések érvényesülnek. Djordje Stamenkovic, a Szerb Szocialista Köztársaság Levéltárának elnöke javasolta, hogy az iratrendezés végtermékeként készült levéltárosi' munkákat jelentessék meg külföldi kiadványokban is. Végül kiemelte a szakmai és anyagi feltételek szükségességét. Az értekezlet harmadik napján a résztvevők Szegedre kirándultak és látogatást tettek a Csongrád Megyei Levéltár központjában, ahol Blazovich László igazgató bemutatta a levéltárat és ismertette az intézményben folyó munkát. Végezetül a jugoszláviai kollégák megtekintették Szeged nevezetességeit. Berta Tibor—Géczi Lajos 92