Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - HÍREK - Stier Miklós: Városok és mezővárosok a pannon térségben a középkor kiteljesedésétől a török korszakig, XIII–XVI. század: "Mogersdorf" Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpózium, Graz, 1987. június 30–július 4. / 83–86. o.

Városok és mezővárosok a pannon térségben a középkor kiteljesedésétől a török korszakig (XIII-XVI. század) „Mogersdorf' Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpózium, Graz, 1987. június 30.—július 4. A „Mogersdorf" Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpózium 19. tudományos ülésszaka a már szokásos és ismert ünnepélyes külsőségek közepette kezdődött meg. A bevezető előadást Herwig Ebner, a grazi egyetem tanára tartotta Városok és mezővárosok a Pannon térségben a Iá—16. században címmel. Az előadó a témakörben 1945 óta folyó kutatások és ezek eredményeinek összefoglaló, mégis lehető differenciált jellemzését adta, kijelölte e kutatások fő csomópontjait, körvonalazta az ún. fehér foltokat. Megkísérelte a különböző országokban született eredmények összehasonlítását, az azonos-hasonló és az eltérő-különböző vonások vázolását, mégpedig problémakörönként. Arra törekedett, hogy az Adriától a magyar Duna-szakaszig terjedő terület várostörténetét a politikai viszonyokkal s ezek változásaival, valamint a társadalom és a gazdaság mozgásával összhangban tárgyalja. Fejlődésvonalakat tárt fel, melyek kifejlete már a késő középkorra s az újkor kezdetére esett, de amelyek a Pannon terület városfejlődésében a különlegességet hordozták. Szűcs Jenő, a történettudományok doktora (Budapest) „A magyar városhálózat kialakulása a Pannon-térségben" címmel meghirdetett előadásában a városfejlődés kezdetéig visszanyúlva vizsgálta az egykori Pannónia superior térségében kialakult városláncolatot — természetesen kelet-közép-európai öszszehasonlító igénnyel. A középkori városok itt — Szombathely kivételével — nem az antik városra épültek, hanem inkább ezek közelében. Gazdasági táplálóerejük nagy részét a bécsi medencéhez vezető nyugat-magyarországi kereskedelmi utak biztosították, s így a XIII. század közepéig-végéig a keleti kapcsolatok fokozatos lazulása mellett a nyugati gazdasági térséghez való tartozás domináns jegyeivel jellemezhetők e városok. A tájon nem az ázsiai vagy nomád várostípus fejlődött. A Dunától északra és keletre viszont város nélküli régió keletkezett. (Kivételt csak a későbbi bányavárosok és Erdély jelentett.) A pannon térségben csak Sopron emelkedett a tárnoki városok sorába, Esztergom, Óbuda, Székesfehérvár másodrangú királyi városokká váltak. A nyugat-dunántúli mezővárosok is csak a XIV—

XVI. sz. között igazán jelentősek, mert a közép-európai kereskedelmi utak XVI. századi újrarendeződésével (ez Semmering megnyílása Bécs és Velence között) a Nyugat-Dunántúl kizárul a nagy forgalomból. A nyugat-magyarországi városfejlődésre is áll a tétel: általában csak addig hatottak a nyugati struktúrák, ameddig e városok élete közvetlenebb részese volt a nyugati gazdaságnak. Vasilij Melik professzor (Ljubljana) „A szlovén városok keletkezésének problematikájához" c. előadásában jogtörténeti szempontok és terminológia 83