Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - KILÁTÓ - Dusnoki József: Az Archivmitteilungen 1984–1985. évi évfolyamai / 68–72. o.

A feltáró munkák is előrehaladtak, 1968 és 1983 között 88 hagyatékot (194 ifm) rendeztek és jegyzékeltek, így az összes anyag 70%-a tekinthető feltártnak. A történeti források két sajátos típusával foglalkoznak Jan Peters és Dieter Hebig írásai.

7 Az előbbi a paraszti naplók gyűjtésére szólítja fel a levéltárakat, múzeumokat és a honismereti körök tagjait. Elsősorban a dán és a nyugatnémet kutatások eredményei alapján ismerteti a paraszti naplók sajátosságait, mivel az NDK-ban mindeddig nem foglalkoztak ezzel a forrástípussal, holott — mint ,„a dolgozó emberek önvallomásai" — igen értékesek a történeti kutatás számára. Nem véletlen, hogy először Dániában fedezték fel és hasznosították ezt a forrást. Megtörtént bibliográfiai feldolgozása (több száz XVIII—

XIX. századi paraszti naplót regisztráltak), sőt a naplókat külön kutatóközpontban gyűjtötték össze. A XVII. században tűnnek fel az első naplószerű krónikás feljegyzések egyes paraszti háztartásokban. Az írástudás terjedésével és a paraszti gazdaságok egy részének a piaci viszonyokba való bekapcsolódásával a következő században gyakoribbá válnak, a XIX. században pedig a mennyiségi növekedés mellett a naplóírók társadalmi palettája is színesebbé válik. Naplószerű feljegyzéseket ekkor már zsellérek, napszámosok, cselédek és munkások is írtak. Nagy vonalakban két (gyakran keveredő) fajtája különíthető el: a gazdasági és az általában tudósító napló. A paraszti naplók nálunk nem számítanak ismeretlennek, főleg a néprajzosok és a szociográfia művelői előtt. Utóbb pl. Szenti Tibor hasznosította a lebilincselően izgalmas könyvében — szóbeli vallomásaikon túl — a vásárhelyi parasztok „írásban megőrzött emlékezetét" is. Aligha szükséges kifejteni, hogy a történettudomány jó néhány ága bőven meríthet értékes adatokat a paraszti (vagy egyéb társadalmi réteghez tartozó naplóíró által írt) naplókból. Az antropológiai szemlélet térnyerése pedig még inkább fokozhatja az érdeklődést a különféle naplószerű egyéni beszámolók iránt. Nálunk is érdemes lenne több figyelmet fordítani e privát jellegű, többnyire „névtelenektől" származó személyes iratanyag összegyűjtésére, mivel általában nem becsben tartott, hanem értéktelennek tekintett, ezért kallódó, költözéskor, régi házak lebontásakor végleg elvesző dokumentumokról van szó. (Gondolunk itt más, történeti forrásértékkel bíró családi iratokra is.) A múzeumokban, levéltárakban elszórtan meglevő naplók, naplószerű feljegyzések feltérképezése, bibliográfiai feldolgozása sem csupán az NDK-ban aktuális feladat. Dieter Hebig a kataszteri és ingósági iratanyag történetét (az egykori Poroszország területét szem előtt tartva), funkcióit, összetételét és jelentőségét vizsgálja. A kataszteri és ingósági iratanyagok forrásértéke formularizált, tömeges jellegéből, az információk időben és területileg egynemű dokumentációjából adódik. A legkülönbözőbb kutatási irányú és témájú gazdaság-, társadalom- és politikatörténeti (számítógépes) feldolgozásukra kínálkozik lehetőség. Emiatt Hebig véleménye szerint a kataszteri iratanyag teljes megőrzésére kell törekedni. Csak a tükröződő iratanyagot, illetve az iratképzés nélkülözhető közbülső szintjeit szabad selejtezni. A raktározási gondok megoldásában a helymegtakarító mikrofilmezés segíthet. A fondszintű rendezés és a fondelhatárolás problémáinak vázolása után egy előnyomtatvány igénybevételén alapuló észszerű feltárási metódust javasol, amely csökkenti az iratanyag tömeges jellege miatt szükséges nagy munkaráfordítást. A levéltári rendszerezés problémakörén belül a pertinencia szerinti fondok rendezéséről és jegyzékeléséről szerzett gyakorlati tapasztalatokat ismerteti Elisabeth Schwarze.

8 Mivel a régebbi pertinencia szerinti levéltári fondokat általában rendezettnek tekintik, a szakirodalom szinte teljesen figyelmen kívül hagyja rendezésük és jegyzékelésük kérdéseit — állapítja meg a szerző. Feltárásuk, új feldolgozásuk pedig sokszor sürgető feladat a levéltári anyag használ70