Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - KILÁTÓ - Dusnoki József: Az Archivmitteilungen 1984–1985. évi évfolyamai / 68–72. o.

hatósága és védelme szempontjából, hiszen a hasonlóan régi segédletek információtartalma többnyire csekély, és így hosszú éveket igényel, míg a levéltáros kiismeri magát ezekben a fondokban. A merseburgi levéltár ún. „Alté Reposituren 1—69" fondcsoportjának (Brandenburg-Poroszország központi kormányszerveinek iratanyagai a XV. század elejétől 1808-ig) feldolgozásához (egyszerű jegyzékelés) elkészített hosszú távú koncepció és irányelvek figyelembe veszik a feudális kori levéltári iratanyag sajátosságait. Az eddig elvégzett munka során szerzett tapasztalatok egyelőre nem elegendők általános következtetések, rendezési és jegyzékelési alapelvek ajánlásához, sőt már most látható, hogy a XV—

XVI. századig fondokra érvényes ismeretek nem alkalmazhatók minden további nélkül a XVIII. századiakra, és más jellegű feltárást igényelnek a külpolitikai kapcsolatokat dokumentáló fondok, mint a belső tartományi kormányzás iratanyagai. Mindenesetre a szerző beszámolója egy XVI. századi fond újrarendezéséről azt mutatja, hogy az ilyen jellegű feltáró munka nagyon gondos előkészítést, többféle nyilvántartás készítését és képzett munkaerőt igénylő feladat. A levéltári feltáró munka egyik fontos eleme a segédletkészítés. E tárgykörből a tematikai segédletek általános elméleti problémáit tárgyaló két tanulmányt emelhetjük ki. Gerlinde Grahn utal írásában

9 a tematikai segédletek készítése iránt megnyilvánuló igényre. A levéltárhasználók gyakran meghatározott tárgyhoz, problémához keresnek információkat, ezzel szemben a levéltárakban főként a levéltári anyag rendszerével egyező segédletek készülnek. Grahn elvégzi a tematikus leltárak fogalmának kijelölését (a hasonló külföldi segédletre és terminus technicusokra is kitekintve) és különböző szempontok szerint rendszerezi a tematikus leltárak egyes fajtáit és formáit. Ezek után javasolja, hogy dolgozzanak ki egységes formát a tematikai leltárak számára és az e célból elkészített részletes módszertani irányelveket vitára bocsátja. Méta Kohnke válaszcikkében

10 kiegészítéseket fűz Grahn rendszerezéséhez, kitér néhány olyan kérdésre is, amelyet Grahn nem fejtett ki (a levéltárak teljessége, a jegyzékelési intenzitás stb.). Jelzi azt is, hogy a tematikai leltárak elkészítése a témának megfelelő szakismeretet és nagy munkaidő-ráfordítást igényel. Két, az NDK-ban működő nemzetközi hírű és jelentőségű archívum történetéről és tevékenységéről olvashatunk rövid beszámolót az Archivmitteilungen 1985/4. számában.

11 A weimari Goethe és Schiller Archívum keletkezésének századik évfordulóját ünnepelte. 1885-ben utód nélkül hunyt el Goethe legifjabb, utolsó unokája, ezzel kéziratos hagyatéka, gyűjteményei, könyvtára és házai az államra szálltak. Ekkor vehette kezdetét a szisztematikus Goethekutatás. A Goethe Archívum — amely már egy új levéltártípus, az irodalmi archívum első képviselője volt — mellett létrejött a Goethe Intézet, a Goethe Nemzeti Múzeum, valamint megalakult a Goethe Társaság. A Goethe Archívum neve és illetékességi köre is megváltozott Schiller hagyatékának átvételével (1889), mivel ezután gyűjteni kezdték általában a XVIII. század végi és a XIX. századi német nyelvű irodalom történetének levéltári forrásait. Ma már mintegy száz személyi fondot (pl. Wieland, Büchner, Nietzsche kéziratait) őriznek itt. A Bach Archívum 1951-ben nyílt meg a Lipcsétől északra fekvő kis gohlisi kastélyban. 1985 elején nyert új elhelyezést a lipcsei ún. Bose-házban, Bach egykori lakásának közvetlen közelében. 14 fondcsoportba rendezett anyagáról átfogó kartotéksegédletek informálják a Bach élete és műve iránt érdeklődőket. 71