Levéltári Szemle, 38. (1988)
Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - KILÁTÓ - Dusnoki József: Az Archivmitteilungen 1984–1985. évi évfolyamai / 68–72. o.
foglalkozás kezdeti lépését a drezdai Hauptstaatsarchivban 1984 áprilisában megrendezett kollokvium jelentette, az ez alkalommal felolvasott előadásokat közlik az Archivmitteilungen füzeteiben. Különösen a drezdai, ill. általában a szász levéltárosok tettek ki magukért, így a drezdai és néhány más szászországi levéltár múltjáról részletes információkat kaphat az olvasó. A drezdai Hauptstaatsarchiv alapításához (1834) vezető útról és a megteremtésén gyakorlati és elméleti téren egyaránt fáradozó levéltáros, Kari Gottlob Günther (1752—1832) munkásságáról Agatha Kobuch írt. 2 A részben még a korai középkorból származó levéltári iratanyag a szászországi államigazgatás legfelsőbb szerve, az 1574-ben felállított Titkos Tanács, illetve a Titkos Kancellária alá tartozott. Csak 1702-ben különítették el önálló intézményként a Titkos Levéltárat a kancelláriától. A Titkos Tanács jelentőségét és funkcióit korlátozta a legfelsőbb központi kormányszervként Erős Ágost uralkodása idejében létrehozott Titkos Kabinet (1706). Az 1831. évi forradalom után a szász kormányzati intézményeket átalakították, ennek következtében egyesítették 1833ban a Titkos Levéltárat a kabinet levéltárával („Kabinettsarchiv"), a következő évtől pedig már mint szász tartományi főlevéltár, vagyis mint „Hauptstaatsarchiv" működött. Fennállásának első három évtizedében készültek néhány levéltáros hihetetlen szorgalmú feltáró munkájának eredményeként a Titkos Tanács, a Titkos Kabinet, valamint a Titkos Konzílium nagyméretű mutatókönyveinek sorozatai, amelyek ma is használatban vannak. Nem érdektelen számunkra a demokrata drezdai levéltáros és történész, Eduárd Vehse (1802—1870) tevékenysége 3 sem. Az általa készített nagy menynyiségű regeszta ma is nélkülözhetetlen segédletnek számít. Vehsét azonban nemcsak rendkívüli munkabírás jellemezte, hanem a tartománytörténet alapos ismeretétől a világtörténeti összefüggésekig terjedő széles történelmi tájékozottság is. A német fejedelmi udvarok történetét (Geschichte der deutschen Höfe seit der Reformation) 48 kötetben dolgozta fel. A nagy mű első kötete 1851-ben jelent meg Hamburgban. A 17. kötet tartalmazza az osztrák udvar, nemesség és diplomácia történetét, amely magyar vonatkozásai miatt érdekes lehet. (1852. évi londoni útja során Vehse Szemere Bertalan emlékiratának kéziratát is tanulmányozta.) A múlttól a jelenhez vezet át Ingrid Grohmann cikke, 4 amely — a levéltárnak előzőleg helyet adó épületek rövid ismertetése után — a drezdai levéltár 1912—1915 között emelt szecessziós stílusú, rendeltetésének kiválóan megfelelő épületét mutatja be. Végül megemlítjük Hans Brichzin cikksorozatát, 5 amely a Staatsarchivban őrzött (részint a Térkép-, Metszet- és Képrészleg fondjában, részint a levéltári iratanyagban található) gazdag képanyagról számol be igen részletesen. Klaus Klauss az akadémia központi levéltára hagyatéki részlegének történetét ismerteti. 6 A hagyatéki részleg fOndjainak jelentős része az egykori porosz akadémia kéziratgyűjteményéből származik. Az akadémiának kezdetben két regisztratúrája volt (a „depót littéraire" és a „depót oeconomique"), ezek egyesítéséből keletkezett 1765-ben a levéltár. Hagyatékanyagához utóbb hozzácsatolták az akadémia obszervatóriumának kéziratgyűjteményét és a „Literaturarchiv—Gesellschaft" archívumában őrzött értékes hagyatéki anyagot. (Tartalmazza pl. Schelling, Schleiermacher, Dilthey stb. hagyatékait.) Az említett társaság archívumának létrehozásában és általában az irodalmi archívumok megteremtésében döntő szerepe volt Wilhelm Diltheynek, aki alapvető feladatnak tartotta a szellem- és kultúrtörténet kimagasló képviselői életrajzainak kutatását és összegyűjtését. A második világháború után 1953-ban alakult újjá a német akadémia levéltára. A 60-as évek végétől kezdve fokozottan törekednek az akadémikusok hagyatékainak folyamatos és teljes begyűjtésére. 69