Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - KILÁTÓ - Dusnoki József: Az Archivmitteilungen 1984–1985. évi évfolyamai / 68–72. o.

Az Archivmitteilungen 1984—1985. évi évfolyamai Az Archivmitteilungen e két évfolyamában jól észlelhető az a történelmi örökség és hagyomány értékelésében bekövetkezett hangsúlyeltolódás, amely az NDK-ban a 80-as évek elejétől érezteti jótékony hatását. A változás lényege abban foglalható össze, hogy a szocialista német állam létrejöttét megelőző történelmi időszakokhoz való viszonyulás differenciáltabbá vált, a cezúra erőteljes hangoztatása most nem zárja ki a kontinuitás elfogadását — legalábbis bizonyos integrálhatónak ítélt értékek vonatkozásában. Az az álláspont jutott érvényre, hogy az egész eddigi német történelmet — minden ellentmondásosságával együtt — vállalni kell, ezzel pedig megindulhatott az ápolásra, megőrzésre és továbbvitelre méltónak tartott hagyományok körének kibővítése. Ezáltal ugyan az ütközési felület is megnő az NDK és a másik német állam között, amellyel egy végső soron feldarabolhatatlan örökségen kell osztozni. (Hogy ez az állapot milyen problémákat vet föl, láthatjuk abból, hogy a közös múlt alapkérdéseinek eltérő megítélése mennyire mély választóvonalat húz köztünk és némely szomszédos, nem is kapitalista ország hivatalos tudományossága között.) Mindamellett a viták, amennyiben a tudomány érdeke, a tudományos igazság minél teljesebb földerítése kerülhet előtérbe, és a szaktudósoknak nem az ideológiai harchoz kell elsősorban muníciót szállítani, különböző világnézetek képviselői között is nagyon termékenyek lehetnek. Az említett múltkoncepció a tradícióknak három alkotóját részesíti kitüntetett figyelemben: a munkásosztály forradalmi történelmi fejlődését, általában az elnyomott osztályok történelmi haladást elősegítő teljesítményeit, valamint a forradalmi, demokratikus, haladó és humanista hagyományokat. A történelemhez való differenciáltabb közelítés lehetővé tette, hogy az NDK panteonjában helyet kapjanak olyan — pusztán az osztályharc szempontjából nem könnyen értékelhető — kiemelkedő történelmi személyiségek, mint Luther vagy Nagy Frigyes. Megközelíthetővé vált az egyes tartományok, a territoriális államalakulatok sajátos történelmi öröksége. (Pl. mit jelent Brandenburg-Poroszország a jórészt ennek egykori területén létrejött szocialista német állam számára?) A reakciós tényezők kemény bírálata mellett értékeket, pozitív mozzanatokat is feltárnak már a kapitalizmus kori Németország történetében. A megváltozott történelemfelfogásból adódó következtetéseket a levéltárügyben is levonták.

1 A figyelem itt szintén a történelmi örökség, a polgári korszak és az esetleges korábbi előzmények felé fordult. Bár hangsúlyozzák az uralkodó osztály érdekeit védő levéltárak reakciós, elnyomó szerepét, de ezzel szembeállítják a pozitívumokat is: ekkor került sor a központi levéltárak felállítására és ezzel a levéltári anyag koncentrálására, biztosítva az értékes iratanyagok megőrzését és feltárását. A levéltártörténettel való intenzívebb 68