Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - DOKUMENTUM - Soós László: Erdély borászata Krémer Fülöp központi pincemester tapasztalatai alapján / 59–63. o.

adottságainak legjobban megfelelő szőlőfajtát telepítsen, s így a borvidék határozott arculata az idők folyamán kialakuljon. Krémer Fülöp új munkakörében első lépésként az egyes országrészek borászati gyakorlatát kívánta személyes tapasztalatok során megismerni. Első ilyen céllal tervezett útja Nagyváradon át Erdélybe vezetett. Az erdélyi területen hat, a régi szokásokat híven őrző borvidéket — nevezetesen: alsómarosit, középmarosit, kisküküllőit, nagyküküllőit, mezőségit és szilágyságit — különböztettek meg. Ezt a vidéket hagyományosan a fehér bor hazájának tartották, ahol az új, a külföld által is kedvelt vörös a termelésből még 10%-ícaI sem vette ki a részét.

3 Az 1880-as évek eljén az országban művelt 358 ezer hektár szőlőterületből Erdély közel 30 ezer hektárral, azaz valamivel több mint 8%-ícaI részesedetté Ebben az országrészben a szőlőskertek az összterületnek csak alig fél százalékát tették ki, de a megművelt területekhez viszonyított arányuk — ami a gazdasági jelentőségükre is utal — már elérte a 9°/o-ot.

5 Az 1865-ben létrehozott Erdélyi Pinceegylet brassói, nagyváradi és pesti lerakatai főleg a belföldi fogyasztást szolgálták. A kolozsvári és medgyesi borpiacok is mindenekelőtt a környékbeli igényeket elégítették ki és viszonylag szerény mennyiség került a török és román területekre induló kereskedők hordóiba. A központi pincemester munkáját a vándortanárok testülete is segítette. A testület létrehozására 1880-ban került sor, amikor a borászati kormánybiztos az országot — munkája megkönnyítése érdekében — hat kerületre osztotta és mindegyik élére egy-egy vándortanárt állított, ők látták el a kerületek szőlészeti és borászati szakfelügyeletét, és ügyeltek arra, hogy a kormánybiztos és a központi pincemester célkitűzései a lehetőséghez képest minél hamarább megvalósuljanak. Krémer Fülöpöt az alábbiakban ismertetett körútjára a tiszántúli kerület vezetőjeként Gábóczy Károly, az erdélyi terület felelőseként pedig Fekete Pál vándortanárok kísérték el. FÜGGELÉK Krémer Fülöp központi pincemester 1881. febr. 4-én készített jelentése Miklós Gyula országos borászati kormánybiztos részére Erdély és Nagyvárad borvidékein tett körútja tapasztalatairól. OL K 168 — 1881 — V—21 700 (kézzel írt tisztázat) Krémer Fülöp központi pincemester az orsz. borászati kormánybiztos utasítása folytán Erdély főbb borvidékeit, Kolozsvár, Torda és Marosvásárhely, valamint útban Nagyvárad környékét beutazván, a nyert tapasztalatok alapján szakvéleményét a következő jelentésben terjeszti be: Nagyváradon január hó 7-én és 8-án tartózkodva, Gabóczy Károly szaktanárral megszemléltem a róm. kath. püspök úr és többek pincéjét, és azon meggyőződésre jutottam, hogy itt az olasz rizlinget kellene meghonosítani, mert ez igen bő termőképessége mellett testes, édes és zamatos bort ad, a rajnai rizling csak kedvezőbb pozícióknál ajánlható; úgy e két faj, valamint a bakarbor tökéletesebb kierjedése céljából, erjesztő kamarák vagy pincék létesítése mutatkozik szükségesnek. Kolozsvár január hó 9. és 10-én Fekete Pál szaktanár úrral megtekintettük az Erdélyi Pinceegylet és mások pincéit. Miután az Erdélyi Pinceegylet legnagyobb befolyással bír Erdély borászatának fejlesztésére, szükségesnek tartom ezzel bővebben foglalkozni. Az Erdélyi Pinceegylet megalkotása elkerülhetetlen szükséges intézmény volt Erdély borászatának fejlesztésére, mert a tapasztalat ma is mutatja, hogy ott a pinceegyleten kívül egy borüzlet sincs, mely nevezetesebb forgalmat mutathatna fel, e forgalom tehát Erdély borászatára nézve kiszámíthatatlan haszonnal jár, a forgalom 60