Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - DOKUMENTUM - Soós László: Erdély borászata Krémer Fülöp központi pincemester tapasztalatai alapján / 59–63. o.

Erdély borászata Krémer Fülöp központi pincemester tapasztalatai alapján (1881) Az 1875-ben Pancsova környékén felfedezett filoxera bizonyossá tette, hogy a szőlőskertek kipusztulásával fenyegető betegség Magyarországot sem kerüli el. A fertőzés országhatárokat sem tisztelő terjedése arra kényszerítette az európai kormányokat, hogy az eredményes védekezés érdekében nemzetközi összefogást sürgessenek. A filoxera elleni harc részleteinek kidolgozására 1877 augusztusában Svájcban nyolc ország részvételével konferenciát tartottak. A küldöttségek munkájában hazánk képviseletében Emich Gusztáv is részt vett, aki hazatérve tapasztalatairól részletes jelentést készített. Beszámolójá­ban ismertette azokat az eljárásokat, amelyekkel a francia termelők már fel­vették a küzdelmet a szőlőterületük 25%-át megfertőző betegség ellen. Java­solta a kórokozóval szemben ellenálló amerikai szőlőfajták beszerzését és el­terjesztését. Végül felhívta a figyelmet arra, hogy a védekezés, valamint az ültetvények újratelepítéséhez szükséges anyagi bázis megteremtését csak a ha­zai borászat korszerűsítésével lehet elérni. 1 Emich Gusztáv felterjesztését a kormány elfogadta és a fentiek gyakor­lati megvalósításával az 1879-ben országos borászati kormánybiztossá kine­vezett Miklós Gyulát bízta meg. A Földművelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztériumban korábban osztálytanácsosként dolgozó kormánybiztos szemé­lyében széles látókörű, kiváló szakember került a hazai szőlők megmentéséért folytatott harc élére. Kezdeményezésére alakult meg 1881-ben az Országos Központi Mintapince azzal a céllal, hogy a korszerű borászat megteremtését elősegítse. A mintapince élére központi pincemesteri címmel Krémer Fülöpöt nevez­ték ki, aki korábban hosszú éveken át a gróf Zichy-féle érdiószegi szőlő- és pincegazdaság munkáját irányította, és így megfelelő gyakorlati ismeretek­kel rendelkezett. Szakmai irányítása alá tartozott a termelöktől elfogadott borok szakszerű gondozása, a korábbi hibás kezelésből fakadó minőségi prob­lémák megszüntetése, valamint az ehhez szükséges korszerű ismeretek terjesz­tése. Mindezek mellett a pincéiben tárolt termékek értékesítésére is vállalko­zott, és ezzel a magyar termelők olyan kiállítótérhez jutottak, ahol a belföldi és külföldi kereskedők részére egy helyen a teljes hazai borkészletet felkínál­hatták. 2 Szőlőskertjeink jövedelmezőségének lényeges növelését nem lehetett csu­pán a pincékben megvalósított korszerűbb módszertől elvárni. Mind a hazai, mind a külföldi vásárlók — a kedvezőbb vételár fejében — megkövetelték, hogy az egyes vidékek borai azonos jelleggel és évről évre hasonló minőség­gel rendelkezzenek. Ezért a Központi Mintapince alkalmazottai szakmai ta­nácsadásaik során igyekeztek elérni, hogy minden termelő csak néhány, a táj 59

Next

/
Thumbnails
Contents