Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - Mraz, Henrike: A kamarai igazgatás kezdetei a Bánátban / 28–42. o.

ken nagyrészt elhagyatottak voltak. Ezért állt az elképzelések középpontjában kezdettől fogva az újratelepítés. így szólt erről az instrukció 9. pontja: „Főként gondolkodjanak arról, miként lehetséges, hogy az üres falvakat mielőbb benépesítsék és az elfutott jobbágyokat visszahozzák s e szép tájat a jövőben is művelhessék, vigyázhassák. Kívánatos, hogy a német és más nemzetiségű polgárok, valamint a kézművesek odatelepíttessenek." A vár építési munkáinak meggyorsítására és a város felépítésére a tiszteknek haladéktalanul jelenteni kellett, hány téglaégetőt létesítettek. Hasonlóképpen tájékoztatást kértek a kőfejtők üzembe helyezéséről és felvilágosítást arról, hol található jó építési faanyag. Gondot jelentett az anyagok Temesvárra szállítása. Ezért az építőanyagok kitermelésének és előkészítésének lehetőleg a város közelében kellett történnie. Mivel Temesvár ekkor majdnem kizárólag faházakból állt, egy tűzvész keletkezése különösen veszélyes volt. Ezért az instrukcióban egy vagy két kéményseprő beállítását is megemlítették 10—12 forint havi bérért, hogy általuk a pontos kéményellenőrzéseket végrehajthassák. (12. pont.) Befejezésül pontos jelentést kívántak a Bánátban levő bányákról: „13. pont. Végül egyebek között szerezzenek tapasztalatot, hogy Versecen, Krassón és más helyeken, ahol réz- és vasbányák vannak, melyekben nem csupán jelentékeny mennyiségű érc található, hanem abból gazdag nyereségnek is kell lennie, a jövőben őfelsége hasznára előnnyel kiaknáztassanak." A lehetőségek szerint az aknákat meg kellene tekinteni, „mivel ebben az esetben egy alapos jelentést lehetne összeállítani".

30 Az első kamarai tisztviselők, összehasonlítva a Bánátban levő tisztekkel, fel a tábornoki rangig, nagyon alacsony rangúak voltak és alacsony társadalmi rétegekből származtak. A háború időközben tovább tartott és a következő, 1717-es évre egy újabb hadjárattal számoltak. Mint említettük, jelentős csapategységek teleltek át a hadieseményektől nagyon igénybe vett országrészben. A lakosság súlyos szorongattatását mind katonai, mind polgári oldalról elismerték. Az Udvari Kamara részéről a konkrét intézkedésekben mindenekelőtt a sószállítás állt az előtérben. 1716. november 7-én Harrucker megbízást kapott, hogy ennek a nélkülözhetetlen fűszernek a szállításáról gondoskodjék és egy olyan kidolgozott programot terjesszen elő, amelyben arra is gondolni kell, „hogyan lehetne a szükséges só behozatalát leggyorsabban, leggazdaságosabban és leghasznosabban megoldani".

31 A Titkos Pénzügyi Konferencia 18. ülésén, november 12-én foglalkozott behatóan a bánáti ügyekkel. Első helyen természetesen a hadseregellátás kérdései álltak, de tárgyaltak arról is, mily módon lehet a temesvári Bánátban a pénzügyeket berendezni, miként az adók és más jövedelmek beszedését a szomszéd országokban is megszervezték és milyen rendelkezésekre kellene azonnal előkészületeket tenni a hasonló végeredmény érdekében. A főhadbiztosság rámutatott arra. hogy csak Harrucker udvari kamarai tanácsos visszatérése és a Savoyai Jenő herceg által kinevezett bánáti vezénylő tábornoknak, C. F. Mercy grófnak adott utasítás szövegének bekérése után lehet erről tovább tanácskozni. A konferencia elfogadta ezt a véleményt. Megvitatták viszont azt a kérdést, hogy a török berendezkedést átvegyék-e: „kiváltképpen a temesvári Bánát miatt akarják kijelenteni, hogy Temesvár elfoglalása után a pénzügyek török rendszere a Bánátban átveendő volna, noha ezt nem mindenben kell követni, mégis ez esetben nagyobb könnyebbséget adhatna; a legjobb elrendezés ténylegesen az lenne, hogy minden, ami a Bánátból befolyik (ti. adó), az mind a kincstárhoz kerüljön és ne más utakon folyjék el".

32 34