Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - Bertényi Iván: Barrwy-i Simon 1417. évi címereslevele / 24–27. o.

nes a Konstanzban megfigyelt különböző címerfestő műhelyektől különálló, ún. Negyedik konstanzi címerlevél festő alkotásának tekinti a Barrwy-i címereslevelet. E művész személye nem rokonítható a Hunyadi ármális festőjével, akinek az alkotása egyébként szintén különbözik kortársaiétól, ugyanakkor a két címereslevél kelte közti három és fél évtized is mutatja, hogy a két ármális festője egymással sem hozható kapcsolatba.

16 Ez viszont azt is jelenti, hogy a mindkét címerben szereplő holló motívuma nem az „egyazon címerfestő fantáziájában" lelheti magyarázatát, hanem valóban a Hunyadi- és Barrwy családok hasonló címerállatában, ami a két család rokonsága mellett szóló érv. S itt hangsúlyoznom kell, hogy nem bizonyíték, csak érv, hiszen a két család címerében a madárábrázoláson kívül más címerképek, heroldalakok is feltűnnek. Mindamellett egy feltételezhető Barrwy-i—Hunyadi rokonság nem zárja ki Hunyadi János őseinek Basarab családjával való esetleges rokonságát, amelyet — különös tekintettel a Hunyadiak valószínűsíthető román eredetére — ugyancsak könnyen lehetségesnek tarthatunk, de (Stourdza-Saucesti 1976-os véleményével szemben) szintén nem tekinthetünk bizonyítottnak. S mivel — ha távolról is — a Barrwy-i címer madara a Basarab-címer madarával is rokonítható, végezetül azt sem zárhatjuk ki, hogy a Barrwy-iak rokonságban álltak a Basarab családdal. Azaz, a címerképek hasonlósága alapján mindhárom említett család egymással való rokonsága lehetséges, de — további adatok hiányában — távolról sem tekinthető bizonyítottnak! JEGYZETEK 1 Schfönherr] Gyfula]: Barrwy Simon czimereslevele 1417-ből. — Turul, XII. (1894) 120. p. 2 Báró Nyáry Albert: A heraldika vezérfonala. Budapest, 1886. 50. p. 3 Csorna József: Zsigmond király czimereslevelei. — Turul, XIV. (1896) 12. p. 4 Tfagányi] K[ároly]: A Kossuth család 1479. évi czimere. — Turul, XIII. (1895) 40. p. 5 Fejérpataky László: Magyar Czimeres Emlékek. I. füzet, Budapest, 1901. (Monumenta Hungáriáé Heraldica) V. sz. 41—42. p., ül. a 42—43. p. közti színes ábra. 6 Wiener Stadt- und Landesarchiv. Urkunden 1023. Kumorovitz L. Bernát által készített gipszmásolata a Budapesti Történeti Múzeum Pecsétgyűjteményében 65.1762. sz. 7 F[riedrich] K[arl Fürst zu Hohenlohe-Waldenburg Schillingsfürst]: Das heraldische Pelzwerk. (Als Manuskript gedruckt) 1867. 33. p. 8 Sch[önherr] Gy[ula]: i. m. 120. p. 9 Marcel Stourdza Saucesti: Armorial roumain. — Archívum Heraldicum LXXXVII. (1973) 28. p. 10 „La voix du sang parle dans leur blason!" — Marcel Stourdza-Saucesti: „A propos des armoiries des Corvin de Hunedoara en Transylvanie. — Archívum Heraldicum XC. (1976) 8—11. p. 11 Magyar Országos Levéltár Mohács Előtti Gyűjtemény (Diplomatarium, a továbbiakban OLD1) 9599. Facsimiléje: Mátyás Király Emlékkönyv, Budapest, 1942. I. 21. p. 12 OLD1. 37 592. Facsimiléje: Mátyás Király Emlékkönyv, I. 29. p. 13 OLD1. 24 762. Színes ábrája: Bertényi Iván: Kis magyar címertan, Budapest, 1983. 54. p. 58. ábra. Szövege és elemzése: Dr. A. Luschin von Ebengreuth: Wappen des Königs Mathias Corvinus von Ungarn. — Jahrbuch des Heraldisch-Genealogischen Vereines Adler in Wien, VIII. Jahrgang (1881) 57. p. 14 Báró Forster Gyula: Hunyadi János származása és a vajdahunyadi freskók. — Klny. a Magyarország Műemlékei negyedik kötetéből. Franklin Társulat, Budapest. 1918. 183. p., Iván Bertényi: Das Wappen von János Hunyadi aus dem Jahre 1453. — Archívum Heraldicum XCIX. (1985) 11—12. p. 15 Marcel Stourdza-Saucesti: i. m. (1976) 8. p., fig. 1. és fig. 2. 16 Vö. D[énes] Radocsay: Gotische Wappenbilder auf ungarischen Adelsbriefen. — Acta Históriáé Artium V. (1958) 328—329. p. és 340—342. p. 27