Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - Kaczián János: Az erdőbirtokosságok iratai a Tolna Megyei Levéltárban / 16–23. o.

Tolna megyében a községi erdőbirtokosságok választott testületei kisebb kihagyások után ismét működni kezdtek. 1947-ben történt ugyan korlátozó intézkedés, majd 1949-ben a tagok jogait sértő rendelkezés is, de az erdőgazdálkodás több évtized alatt kialakult rendje és helyi gyakorlata erős hagyományokat teremtett. A felszabadulás utáni két évtized iratanyaga a hiányok ellenére elég gazdag ahhoz, hogy az irányítás hierarchiája és a változás fő tendenciái vizsgálhatók legyenek. Megszűntek az erdőgondnokságok, állami erdőgazdaságok jöttek létre több üzemegységgel. A közbirtokossági és társulati erdők használatának irányítása és ellenőrzése az Állami Erdőgazdasági Üzemi Központ kezébe került.

9 Ezzel csökkent a társulatok választott testületeinek hatásköre, a döntések máshol születtek, a működés egyre formálisabb lett. 1956-ban az Országos Erdészeti Főigazgatóság is megállapította, hogy a társulatok nem működnek az alapszabálynak megfelelően. Ügyeiket olyanok intézik, akik erre nem kaptak felhatalmazást a tagoktól, sőt helyenként nem is társulati tagok. Sürgette a törvényesség helyreállítását, a tagság jogait sértő rendelkezések hatályon kívül helyezését. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány 1957ben már ezeket a tapasztalatokat is figyelembe véve szabályozta az erdőbirtokossági társulatok működését és az államerdészeti kezelés rendjét. A társulatok és az állami gazdaságok szerződésben rögzítették kétoldalú megállapodásukat, egyfelől a tulajdonosi jogok gyakorlására, másfelől a szakszerű kezelésre vonatkozó garanciákkal. A rendelkezés egyúttal a korábbi jogsértő intézkedéseket is érvénytelenítette. 1958—59-ben a társulati tagok majdnem teljes számban termelőszövetkezeti tagok lettek. Beviteli kötelezettség alá tartozott minden erdő, annak tulajdonosi és használati illetősége, de ez utóbbi továbbra is a tag nevén szerepelt a társulati névjegyzékben. Jogaikat, közgyűlésen a tanácskozási és szavazati jogot is a tsz nevében a termelőszövetkezet elnöke vagy megbízottja gyakorolta.*

10 A közös gazdaságba bevitt erdő után a tagot közgyűlési határozattal földjáradék illette meg, maximum 30%-ig természetben, a többit kifizették.

11 A közgyűlések szüneteltek, mert ebben a helyzetben a társulati és termelőszövetkezeti tagokat képviselő tsz-elnök hatásköre majdnem az egész erdőbirtokossági tagságra kiterjedt. 1961-ben átfogóan szabályozták az erdőgazdálkodás rendjét. Tulajdonjogilag és haszonélvezet szempontjából három csoport alakult ki: 1. Állami erdő és erdőbirtokossági tagok erdei az erdőgazdaságok kezelésében. 2. Az államtól határidő nélkül használatra kapott, a tsz-tagoktól használatra átvett vagy haszonbérelt erdő a termelőszövetkezet közös gazdálkodásában. 3. Termelőszövetkezeti községekben és városokban az egyéni használatban levő erdő kötelező haszonbérlettel a területileg illetékes állami erdőgazdaság, a legközelebbi állami gazdaság vagy termelőszövetkezet gondozásában. Megérett az új, korszerű erdőgazdálkodás lehetősége. 1963-ban el is kezdődött a társulatok felszámolása. A felszámolóbizottságok segítségével naprakész névjegyzékek, ingatlanleltárak és számadások készültek. A társulati tagok már a termelőszövetkezet tagjaként gyakorolták tulajdonosi jogaikat. 1964ben jogilag és adminisztratíve is befejeződött a társulatok működése, az állami tulajdonú erdők mellett kialakult a szocialista tulajdon új, szövetkezeti formája is. A levéltári iratanyag feltárása után olyan rendet alakítottunk ki, hogy a téma egyaránt megközelíthető legyen: 19