Levéltári Szemle, 38. (1988)

Levéltári Szemle, 38. (1988) 2. szám - G. Vass István: Az Új Magyar Központi Levéltár gyűjtőköre és iratbeszállítási politikája: jegyzetek a levéltár szervjegyzékének és fondjegyzékének összeállítása közben / 3–15. o.

Ezúttal azonban nem erről akarok beszélni, hanem csupán a gyarapodás „szerkezetéről", arányairól, ami a szervjegyzék ismertetett arányaival összevetve módot kínál néhány következtetés levonására. Iratanyagunk fondfőcsoportonkénti megoszlása 1978-ban és 1987-ben: 1 1978. XII. 31. 1987. XII. 31. Fondfőcsoport J fondok sz. terjedelem fondok sz. terjedelem VII. Néphatalmi és különleges feladatokra alakult bizottságok 1 0,30 2 120,60 XVIII. Az államhatalom felsőbb szervei 2 8,68 7 16,62 XIX. Az államigazgatás felsőbb szervei 130 5196,14 255 11 946,81 XX. A jogszolgáltatás felsőbb szervei 6 210,56 9 502,74 XXVI. Intézetek, intézmények 25 60,10 55 327,51 XXVII. Testületek 21 65,84 18 243,45 XXVIII. Egyesületek 28 43,05 35 107,04 XXIX. Vállalatok 74 688,15 185 2 805,72 XXX. Szövetkezetek

22 14 179,22 17 4,02 XXXI. Családok, személyek 11 35,09 21 71,25 XXXII. Gyűjtemények 5 9,50 11 51,65 XXXIII. Külön intézkedéssel a levéltárba utalt iratok 2 14,38 8 20,50 XXXIV. UMKL ügyviteli iratok 1 13,00 1 24,84 összesen 320 6524,01 624 16 242,75 Tetszetős dolog lenne most kimutatni, hogy a szervek kategorizálása hogyan segítette az iratbeszállítást, azaz, hogy az átvett iratanyag ennyi vagy annyi százaléka az I. kategóriába sorolt szervektől származik. Erre azonban nem vállalkozom, annál is kevésbé, mert ez a kategorizálásnak a jogelődökre való visszavetitését jelentené, s ezzel meglehetősen ingoványos talajra tévednénk. De nem is szükséges ilyen számítgatással bíbelődni, hiszen a kimutatásból első pillantásra kiolvasható a legfőbb tanulság, hogy tudniillik a szervek száma és az őrzött fondok száma, de különösen az őrzött iratmennyiség egyáltalán nincs egyenes arányban egymással. Látható, hogy a XIX. fondfőcsoportba tartozó fondok adják gyűjteményünk gerincét: 1978-ban az iratmenynyiség 79%-át, 1987-ben 74%-át. Ezt kiegészítve a XVII—XVIII. és a XX. fondfőcsoport, valamint a testületek (ez utóbbiban különösen értékes és fontos irategyüttesek vannak!), végül a XXXI—

XXXIII. fondfőcsoport irataival, láthatjuk, hogy az UMKL iratanyagának is több mint 80%-át olyan fondok alkotják, amelyek más szocialista országok központi levéltárainak gyűjteményeit is jellemzik. Ugyanakkor azt sem tartjuk lényegtelennek, hogy az államigazgatás központi szerveinek iratai mellett a vállalatoktól átvett iratok alkotják a második legterjedelmesebb irategyüttest. Ha tehát eltekintünk a más szocialista országok központi levéltáraival való összevetéstől, s gyűjtőkörünket így tekintjük többé-kevésbé természetes egésznek, ahogy van, akkor azt mondhatjuk, hogy gyűjteményünknek két pillére van: a főhatóságok iratanyaga és a vállalati iratanyag. E kettő együttes terjedelme meghaladja a 90%-ot. 12